A román szurkolók által Sepsiben szétvert mosdó csupán a jéghegy csúcsa: a késelésektől az ostoba feliratokig megnéztük, hogyan alakult a futballsovinizmus az erdélyi végeken, ahol az is magyar, aki nem az.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
„Kiviselte magát” – remek kifejezés, az erdélyi magyar nyelvben használatos, jelentése pedig könnyen kikövetkeztethető: arra mondják, aki rosszul viselkedett, olyannyira, hogy ezzel kellőképpen le is járatta magát. Kiviselték magukat az FCSB- (korábban FC Steaua București-) drukkerek is: lerúgott ajtók, letört piszoárok és mosdókagylók – szép és önazonos emléket hagytak maguk után a bukaresti szurkolók Sepsiszentgyörgyben, a stadion mosdójában április első napjaiban.
Az ellenségeskedés nem tegnap kezdődött, és bár nyomokban focit is tartalmaz, azért mégiscsak az etnikai elem dominál. Hiszen az ACS Sepsi OSK Sepsiszentgyörgy hangsúlyosan magyar csapat – noha magyart elvétve találni benne –, ellenfele, mondhatni, ősellensége, a Steaua-utód FCSB pedig, ahogy szintén errefelé mondják, sült román.
Mondjuk úgy, a magyar–román erdélyi futballviszonyok korántsem kezdődtek felhőtlenül:
Bő tíz éve Florin Faje Az erdélyi foci az első világháború után című esszéjében megemlékezett arról, hogy a frissiben megnagyobbodott Románia szembesült is ezzel a helyzettel, amit a lehető legbalkánibb módon igyekezett kezelni, például a magyar (eredetű) sportvagyon elzabrálásával és a sporttestületek románokkal való feltöltésével.
Ennek dacára még 1932-ben is csak olyan válogatott csapatot tudtak kiállítani a budapesti gyepre, amelyben két román játszott, a többi magyar volt meg szász vagy sváb – nem baj, a lényeg a statuálás (steauálás?) volt. Magyar neveket nem feltétlenül érdemes keresni az emléktabellákon, Kovács Miklós neve a szorgos tollak alatt hamar Nicolae Covacira változott, Perényi Józsefé Iosif Petschovschira, és így tovább.
De a magyarság még viszonylag sokáig számarányán felül képviseltette magát a romániai futballéletben: az utolsó nagyság, Bölöni László neve a mai napig ismerősen cseng még a labdarúgás iránt nem különösebben érdeklődők számára is.
A nemzetközi összecsapásokat sűrűn kísérte balhé: 1954-ben a két ország B válogatottja mérkőzött meg a bukaresti pályán, a román szurkolók pedig kövek és sörösüvegek dobálásával gondolták megünnepelni 2-1-es győzelmüket. Ekkor azonban a magyarverések még nem voltak napirenden, olyasmire négy évvel később került sor, ugyancsak Bukarestben. Ezzel hagyománnyá vált a román tempó e meccseken.
Kellemetlen visszavágó volt a Budapestre érkező, román rendszámú autók megrongálása 1998 októberében: a csekély értelmű honi huligántábor nem érte fel ésszel, hogy éppen a magyaroknak drukkoló erdélyi magyarok autóiban sikerült kárt okozniuk.
A 2010-es évek jellegzetessége volt, hogy a románok már a bukaresti északi pályaudvaron „bozgori, bozgori” (hazátlanok, hazátlanok) kiáltással fogadták a magyar szurkolókat, válaszul cigányozást kaptak; ezt követte – legalábbis a 2013-as és a 2015-ös koreográfia szerint – némi kölcsönös verekedés, majd a magyar szurkolók román rendőrök általi agresszív megrendszabályozása.
A történetet sokszor kísérte a lelátón való üzengetés is, s bár a magyar kemény mag időközben valamelyest európai irányba haladt előre (a „ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!” már a múlté), a románoknál ez az evolúciós lépés még várat magára (továbbra is előszeretettel harsogják, hogy ki a magyarokkal az országból, függetlenül attól, melyik országban vannak épp).
Ennek a legutóbbi példája a Magyar Labdarúgó Szövetség furcsa Nagy-Magyarország-skrupulusai mellett a románok kreatív molinója, amelyen – miután zavartalanul lobogtatták Nagy-Románia térképét –
az „eredeti Nagy-Magyarországnak” titulálták Mongóliát.
A fenti esetek természetesen nem csak a két ország közötti meccsekre szorítkoznak. A romániai magyar csapatok ugyanennyire, ha nem jobban részesülnek az egységes és oszthatatlan román nemzetállam honpolgárainak toleranciájából. A fő célpont a 2011-es alapítású ACS Sepsi OSK, amely jó ideje magabiztos szereplője a román első osztálynak. Szurkolóit tényleg kemény fából faragták: Nagybányán kövekkel dobálták meg őket, Marosvásárhelyen petárdákat kaptak a nyakukba.
Egyébként a derék románok 2016-ban Kolozsvárott a CFR Cluj és az Universitatea Craiova mérkőzésén meggyújtották a magyar zászlót is, értelemszerűen a CFR magyar vonatkozására célozgatva. Egyébként is nagy a szerelem a craiovaiak és a magyarok között: a sepsiszentgyörgyi bajnoki mérkőzésen történt meg az a ritka esemény,
A magyarellenesség miatt lefújt meccs jelenetei
A gyűlölködés a legmagasabb szinten is jelen van: az egykori katonai kirakatcsapat FCSB tulajdonosa, Gigi Becali ismert magyarfalóként még a kolozsvári – réges-rég román – CFR-t gyalázta 2018-ban azzal, hogy magyar csapat, amelyet biztosan Orbán Viktor miniszterelnök pénzel.
Való igaz, a magyar beruházások 2013 után erőteljesen megindultak a térségben, olyannyira, hogy
a Gazeta Sporturilor nevű sportlap 2021-ben címlapon írta, hogy „Magyarország meghódítja Erdélyt”,
a támogatások mellett arra is keserűen emlékezve, hogy a magyar szurkolók nem átallják elénekelni a székely himnuszt. Azt is tudni lehet, hogy a támogatások elsődleges kedvezményezettje a Sepsi volt: új stadionját 2021-ben nyitották meg. Szomorú: néhány héttel azután, hogy a bukarestiek kulturált viselkedését maga a Sepsi házigazda-tulajdonosa, Diószegi László dicsérte meg, a rongálás képsorai járták be az internetet. Mit mondhatnánk: kiviselték magukat.
Nyitókép: A Sepsi szurkolói
Fotó: AFP/Alex Nicodim/NurPhoto
Románia a kormányozhatatlanság határán – lassan egy hónapja tart a bukaresti politikai bénultság, nem látszik a kiút, a magyargyűlölő szélsőségesek előretörése és eurómilliárdok elvesztése a tét.
A galaci incidens után Bukarest egy olyan rendelkezésre hivatkozott, amely rendkívüli egyeztetést tesz lehetővé a tagállamok között.
Az orosz vezető hangsúlyozta, hogy a történtek körülményeinek feltárásához szakértői munka szükséges.
Bekérették a román külügyiminisztériumba Oroszország bukaresti nagykövetét.
Az orosz-ukrán háború mielőbbi befejezését sürgette a köztársasági elnök.
Magyarország korábbi miniszterelnöke a Romániában történt incidens kapcsán a Tisza-kormánynak is üzent.
Miközben a legkisebb települések polgármestereit és az állami cégek munkatársait is fizetéscsökkentéssel fenyegeti Magyar Péter, Köböl Anita kormányszóvivő milliós táskával sétál mellette.
Az uniós pénzek uralták a közéletet a hét utolsó munkanapján.
