A macroni csodafegyver elsütése után

Már tavaly sejthető volt, hogy Élisabeth Borne kormánya a tavaszi ülésszak során beveti a végrehajtói hatalom csodafegyverét, a 49.3-at, amit – abszolút Macron-párti nemzetgyűlési többség hiányában – már az idei költségvetés egyes részleteinek áterőltetése érdekében is sorozatosan alkalmazni kényszerült.

Hogy mit is tartalmaz az alkotmány 49. cikkének 3. paragrafusa? A kormány dönthet úgy, hogy berekeszti egy törvényjavaslat vitáját, így az automatikusan elfogadottá válik. Ezt ellensúlyozandó kitétel, hogy ha a következő huszonnégy órában az ellenzék a képviselők legalább tizedének aláírásával bizalmatlansági indítványt nyújt be, és azt megszavazza a Nemzetgyűlés, a törvény és a kormány egyaránt bukik.

Érdemes tudni, hogy az ötödik köztársaság legtöbb kormánya időről időre élt az alkotmányos kibúvóval: a legtöbbször Michel Rocard, aki François Mitterrand második elnöki ciklusa idején volt a jelenlegi helyzethez hasonlóan csupán relatív többségre támaszkodó miniszterelnök, és huszonnyolcszor nyomott át így – sokszor kifejezetten nagy horderejű – törvényeket. Ezen előzményekre reagált a 2008-as alkotmánymódosítás, amelynek értelmében a kormánynak egy nemzetgyűlési ülésszak alatt egyszer van joga alkalmazni a 49.3-at, kivéve a költségvetéssel vagy a társadalombiztosítás finanszírozásával kapcsolatos törvényjavaslatokat, ezek esetében nincs ilyen megkötés.