A demokratikus államrend elleni bűntettek

Tavaly novemberben ért véget a Babilon Berlin című, óriási sikert arató német neonoir sorozat negyedik évada. A húszas évek Berlinjének gazdag és színes, mára szinte nyom nélkül eltűnt világát bemutató sorozatban izgalmasan fonódik egybe a bűnügyi sztori a történelemleckével. De a látványos kulisszák lebontása után a mélyben csak az utóbbi marad, vagyis az 1933 és 1945 közötti német katasztrófa feldolgozásának újabb kísérlete, helyenként alig leplezett demagóg vonásokkal. A történet végső soron annak elemzésére vagy inkább illusztrálására fókuszál, hogy a jobboldali, nacionalista erők milyen ármányok és összeesküvések alkalmazásával építették le a demokratikus weimari rendszert.

Ez a sok évtizede tartó német pszichózis a filmkészítők mellett a politikai vezetők, illetve az értelmiség és a média nagy részét is máig bűvöletében tartja. Azonban éppen az „igazi” demokrácia féltése a jobboldali fenyegetéstől ösztönzi őket arra, hogy korlátozni kezdjenek bizonyos demokratikus jogokat, illetve hogy olyan légkört teremtsenek, amelyet a polgárok jelentős része a szabadság zsugorodásaként él meg.

Árulkodó ezzel kapcsolatban az Allensbachi Intézet 2021-es felmérése: a németek 44 szá­zaléka szerint a szabad véleménynyilvánítás már nem lehetséges negatív következmények nélkül. Ez a legalacsonyabb érték 1953 óta, amikor az első ilyen témájú felmérést végezték. A szabadság hiányát érzékelő válaszadók szerint