Tanácstalan vezetők

A zsidó tanácsok mint oktrojált szervezetek tagjai azok a hitközségi vezetők voltak, akiket a nácik és hazai cinkosaik az utasítások átadására és végrehajtására kényszerítettek a gettósítás és a deportálások során. Ők kommunikálták a német igényeket a zsidó tömegeknek, és a háború után érthető okokból jórészt feléjük irányult a harag. Nem egy zsidó vezetőt népbíróság elé rángattak a háború után, és olyanok is akadtak, akiket első fokon bűnösnek találtak a holokausztban való részesség vádjával – ügyüket államilag irányított, ellenséges progresszív-antiszemita sajtókampány kísérte.

Saját kutatásaim alapján úgy gondolom, hogy bár a magyar zsidó vezetés számára minden lényeges információ elérhető volt a népirtó német zsidópolitikával kapcsolatban, nem tartható felelősnek az eseményekért. Ráhatása, hatalma alig-alig volt a holokauszt menetére, az apró kis engedmények, könnyítések vagy – mint egy forrás írta – „az a kis distancia” igazán kevés volt a zsidóság tömegeinek megmentésére. A nácik nem azért hozták létre a tanácsokat, hogy bármilyen eredményt elérhessenek: nem volt hatalom a kezükben sem pozitív, sem negatív tettekre, csakis vergődő statiszták lehettek társaik, családtagjaik – és nemritkán önmaguk – pusztulásának történetében.