A művészet történetét, a korstílusok alakulását, de akár az egyéni alkotói útkeresések mozgatóit számos értelmezési keret segítségével lehet vizsgálni. Ezek közül az egyik legizgalmasabb megközelítési mód, amikor a mesterek és a tanítványok munkájából kibontakozó, generációk során felépülő láncolatokra fókuszálunk. Egy-egy iskola, műhely és műterem jelentőségét nemcsak a saját korukra adott reflexiók vizsgálata teszi izgalmassá, idetartozik az egyéni alkotói módszerek egymásból következő, évtizedekben, sőt akár száz években mérhető alakulása is. A fennállásának nemrég százötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Képzőművészeti Egyetem Lián – Mester-tanítvány láncolatok címen megrendezett kiállítása e folyamatok bemutatására törekszik.
É. Kiss Piroska kurátor kiemeli, hogy a kiállítás nem művészet- és egyetemtörténeti tárlat, de a mester-tanítvány szál végigvezetésével mégiscsak képet kapunk arról az intézményről, amely másfél évszázada meghatározó pillére a magyar képzőművészetnek. A kiállítás a legfontosabb képzésekre, a kezdetektől működő festő- és szobrászképzésre, valamint a grafikára és a művészeti anatómiára fókuszálva vezet végig néhány meghatározó mester-tanítvány láncolatot. Van, ahol a politikai és szerkezeti változások ellenére szinte érintetlen idővonalat találunk – a festőknél például Székely Bertalan, Vaszary János, Hincz Gyula, Maurer Dóra, Chilf Mária és Hámori Anett, a szobrászoknál pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond, Somogyi József, Kő Pál és Rabóczky Judit esetében. A kép- és tervezőgrafika vonalai ennél töredezettebbek, ám hasonlóképpen meghatározók, mint például Zelenák Crescencia, Molnár Kálmán, Felsmann Tamás és Lelkes László esetében. A kiállításon mindenkitől egy munka látható, az alkotások az egyetem saját gyűjteményéből, a Magyar Nemzeti Galériából, valamint maguktól az alkotóktól és leszármazottaiktól érkeztek.
(Lián – Mester-tanítvány láncolatok. A kiállítás március 23-áig tekinthető meg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay termében)
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!