É. Kiss Piroska kurátor kiemeli, hogy a kiállítás nem művészet- és egyetemtörténeti tárlat, de a mester-tanítvány szál végigvezetésével mégiscsak képet kapunk arról az intézményről, amely másfél évszázada meghatározó pillére a magyar képzőművészetnek. A kiállítás a legfontosabb képzésekre, a kezdetektől működő festő- és szobrászképzésre, valamint a grafikára és a művészeti anatómiára fókuszálva vezet végig néhány meghatározó mester-tanítvány láncolatot. Van, ahol a politikai és szerkezeti változások ellenére szinte érintetlen idővonalat találunk – a festőknél például Székely Bertalan, Vaszary János, Hincz Gyula, Maurer Dóra, Chilf Mária és Hámori Anett, a szobrászoknál pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond, Somogyi József, Kő Pál és Rabóczky Judit esetében. A kép- és tervezőgrafika vonalai ennél töredezettebbek, ám hasonlóképpen meghatározók, mint például Zelenák Crescencia, Molnár Kálmán, Felsmann Tamás és Lelkes László esetében. A kiállításon mindenkitől egy munka látható, az alkotások az egyetem saját gyűjteményéből, a Magyar Nemzeti Galériából, valamint maguktól az alkotóktól és leszármazottaiktól érkeztek.