Egy paraszti kultúra hétköznapjai – Szék 1967-2022
|Kéri Gáspár|
Amikor Korniss Péter 1967-ben fényképezőgépével átlépte a Kolozs megyei Szék táncházának küszöbét, nagy valószínűséggel azonnal eldőlt, hogy az egyetemes fotográfia történetének leghosszabb ideig készülő fotóesszéje fog egyszer megvalósulni. Félreértés ne essék: a munka kapcsán egy pillanatig ne gondoljunk múlt időre vagy akár a befejezés szándékára, hiszen ez a mára páratlanná és epikussá duzzadt történet napjainkban is folyamatosan íródik az erdélyi falvakban, melyek között Szék és a széki emberek állandóan visszatérő motívumként tűnnek fel. A régiek mellett a legújabb felvételeket a Várfok Galéria Hosszú úton – Szék 1967–2022 című kiállításán tekinthetjük meg, s az egyszerre összegzésnek és visszatekintésnek is beillő anyag kizárólag színes fotókat tartalmaz. Korniss klasszikus autonóm dokumentarista stílusban, főként fekete-fehérben kezdte el annak idején megörökíteni egy olyan archaikus paraszti kultúra hétköznapjait, amiről már öt és fél évtizeddel ezelőtt tudni lehetett, hogy előbb vagy utóbb a múltba fog süllyedni. A folyamat le is zajlott az évtizedek során, így egyrészt dermesztő látni a fotókon azt a fokozatos, egyre gyorsuló átmenetet, ahogy a szabadság elnyerésével párhuzamosan a globalizáció és a multikulturalizmus attribútumainak természetszerű megjelenésével feloldódik az időben a hagyományos paraszti világ; másrészt örömteli megtapasztalni, legalábbis a felvételek tanúsága szerint, hogy Székre látogatva ma is hasonlóképpen összetartó közösség fogadja az embert, mint bő fél évszázaddal ezelőtt. Mindannyiunk örömére a kiállítással azonos címen a Bookart Kiadó gondozásában egy kordokumentumnak beillő album is megjelent a tárlat képanyagából.
(Korniss Péter: Hosszú úton – Szék 1967–2022. A kiállítás május 13-áig tekinthető meg a Várfok Galériában)
A szakralitásban hiszek – vallja Száraz Miklós György. Az íróval kalandos életútjáról, világ körüli és lelki utazásairól, történelemről és jelenkorról, indíttatásairól és mai tűnődéseiről beszélgettünk.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A portugál futballzseni több mint húsz éve adja tudtunkra a pályán (és azon kívül is), hogy a tehetség önmagában nem elég, alázatos, kitartó munkával ugyanakkor bármit el lehet érni.
p
2
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!