Hányan menekültek Magyarországon keresztül a háború elől, és mennyien maradtak itt? Mit tudni azokról, akik itt maradtak?
Több mint 1,059 millió ember hagyta el Ukrajnát Magyarországon keresztül, hogy biztonságot és menedéket találjon. Ők többségében édesanyák és nagymamák kisgyermekekkel. A segítségnyújtás azonnal elkezdődött a határ hat pontján, öt a mai napig működik. Nem sokkal később pedig megnyitottuk a BOK Sportcsarnokot, ahol több tízezer menekültet tudtunk ellátni. Több mint 30 ezer menekültstátuszt adtunk ki, várhatóan ennyien tervezik hosszú távon az életüket Magyarországon. Mindemellett majdnem 196 ezer ideiglenes tartózkodásra jogosító okmányt is kiállítottak az illetékes hatóságok, vélhetőleg ezek az emberek is hosszabb ittlétben gondolkodnak. Az itt maradóknak hosszú távon is meg kell szervezni az életét, amiben nekünk is segítenünk kell.
A közös együttélésnek nem tesz jót, ha valótlanságokat terjesztenek Ukrajnában Magyarországról”
Milyen módon vállal szerepet ebben a kormány?
A lakhatásban segítenek a karitatív szervezetek, a civilek és a katasztrófavédelem. Sok kisgyerek érkezett Magyarországra, az ő oktatásukat meg kell oldani, magyar óvodába, iskolába jelenleg hatezren járnak. Mindemellett sokan online vesznek részt Magyarországról az ukrajnai oktatásban. A maradóknál kulcskérdés a munkavállalás, ezért könnyítéseket hoztunk: támogatjuk a háború elől menekülteket alkalmazó munkáltatókat, továbbá a munkát keresőknek lehetővé tettük, hogy ne kizárólag a hiányszakmákban helyezkedhessenek el. Mindezeken túl vannak programok, amelyek a hosszabb távú ittlétet és a beilleszkedést igyekeznek segíteni. Ne felejtsük el: ezeknek az embereknek néhány perc vagy óra alatt kellett felszámolniuk egész addigi életüket. Szétszakított családokról beszélünk, nekik minden segítségre szükségük van.
Hogyan viszonyulnak az ukrán hatóságok a magyar segítségnyújtáshoz? Érezhető a terhelt államközi viszony?
A bajban a legfontosabb, hogy segítsünk. Ilyenkor az ember nem a sérelmeit hánytorgatja fel, a segítség mindent felülír. Ez a morális kötelességünk. Persze nyilván nem esik jól a segítségnyújtónak, ha a bajba került a másik kezével kővel dobálja. Gondolok itt a magyar kisebbség helyzetének folyamatos megnehezítésére. Most a háborús helyzet van előtérben, de arról soha nem feledkezünk el, hogy a határ másik oldalán honfitársaink élnek, akiknek tudniuk kell, hogy mindig számíthatnak az anyaországra. Ahogy eddig, úgy a későbbiekben is mindent meg fogunk tenni azért, hogy az ukrajnai magyarság a lehető legteljesebben tudja gyakorolni a jogait. Többször megfordultam a háború kirobbanása óta Kárpátalján. Többen mesélték, hogy a Belső-Ukrajnából menekültek eleinte bizalmatlanok voltak, féltek segítséget elfogadni az ott élő magyaroktól, akik készségesen kínálták őket élelmiszerrel, ruhával, szállással. Végül aztán mivel fáradtak és éhesek voltak, a gyereknek meg nem volt cipője, és még sorolhatnám, elfogadták a segítséget. Utána nem győztek hálálkodni, és azt mondták, nem is gondolták volna, hogy a magyarok ilyen nyitott szívűek, egészen mást hallottak rólunk. A közös együttélésnek természetesen nem tesz jót, ha valótlanságokat terjesztenek Ukrajnában Magyarországról, miközben igazán segítőkészek vagyunk. Legutóbb Törökországban is megmutattuk: kutató-mentő csapataink az elsők között mentek segíteni a földrengés sújtotta országba, és az utolsók között távoztak a helyszínről.
Mi az, amiben a kárpátaljai magyar lakosság kiemelten segítségre szorul?
Nehéz helyzetben vannak, rendszeresek az áramkimaradások, a vízzel is vannak ellátásbeli problémák. Szerencsére élelmiszer terén sokkal jobb a helyzet, de eleinte nehezen jutottak hozzá a megfelelő mennyiséghez. Sokat segített a kormány, a segélyszervezetek és a civilek élelmiszer-adományokkal, aggregátorokkal. Összességében azt látom, hogy a legjobban nem is az egyébként nagy jelentőségű tárgyi adományoknak örülnek, hanem annak, hogy odafigyelünk rájuk, és nincsenek magukra hagyva. Eddig több mint 2000 tonnányi adományt vittünk Kárpátaljára, illetve Belső-Ukrajnába, a magyar kormány több mint 31 milliárd forintot fordított a humanitárius segítségnyújtásra. Ennek része az iskolák, posták, egészségügyi intézmények újjáépítése, ami egyébként mind belső ukrán területeken valósul meg.