Az ateisták profilképei helyett Európa valódi őrzőinek tetteire van szükség
Ma reggelre mindenki tudja már, mi történt Magdeburgban.
Nagyböjt van, két hét múlva itt a szent három nap és a húsvét. A keresztény hagyomány és évrend szerint ez a befelé fordulás ideje – hasonlóan adventhez. Ekkor azonban tavasz van, túl vagyunk az intim, sötét téli éjszakákon. A húsvét nem „meghitt” ünnep úgy, ahogy a karácsony. Először a mélységbe taszít Jézus Krisztus kereszthalálának átelmélkedésével, aztán a magasba emel a feltámadás hirdetésével. A nagyböjt néphagyomány is – akárcsak az advent –, de csak mert a vallási hagyományoknak van népi oldaluk is.
Nemrég közéleti adok-kapok tárgya volt a kérdés, hogy meddig lehet farsangolni az iskolákban, óvodákban. Keresztények azt kérték, hamvazószerdától már ne tartsanak mulatságokat a közoktatási intézményekben, mire baloldali megmondóemberek a jól ismert módon akadtak ki a karót nyeltnek, dogmatikusnak beállított vallásosokra: ha ők nem akarnak bulizni, hát ne bulizzanak, de hagyjanak másokat bulizni.