|Kéri Gáspár|
Gondolta volna az olvasó, hogy immár négy évtizede létezik egy felhőmúzeum? Igaz, ne intézményi keretek között és természettudományos alapon képzeljük el a működését, inkább Lengyel András képzőművész máig formálódó életműve meghatározó részeként. Lengyel ugyanis a magyar neoavantgárd második generációjának meghatározó tagjaként a hetvenes években kötelezte el magát az égbolt és a felhők mint az alkotói önkifejezés hordozói és közvetítői mellett, elvégre a felhők között minden – az élet apró rezdülései és a világmindenség, a fizikai és a spirituális egyaránt – megtalálható. A Ludwig Múzeumban …minden fent van a felhőben… címmel nyílt életmű-kiállítás is ennek a határozott bizonyítéka, hiszen a minket körülvevő világ Lengyel András univerzumában gond nélkül leírható a „felhők nyelvén”. A munkásság egy fontos jellel, egy geometriai formával, a számos kultúrát meghatározó szimbolikus vizuális kóddal, a háromszög gyakori használatával is kiegészül. Bámészkodom, tehát vagyok – olvasható az alkotó Descartes- tól parafrazeált mottója a kiállítás bejáratánál. Lengyel személyes mitológiája mindannyiunkhoz és mindannyiunkról szól. Az enciklopédikusság szándékával született életmű hordozói főként konceptuális munkák, az installációtól a talált tárgyakig, a fotóalapú sokszorosított grafikáktól a mail arton át a festményekig Lengyel minden lehetséges médiumot felhasznál, hogy elgondolkodtasson, sőt meditációra ösztönözzön. Ahogy a kiállítás kurátora, Üveges Krisztina fogalmaz a tárlat ismertetőjében, Lengyel András „kapcsolatot teremt a megfogható és megfoghatatlan között a képzőművészet eszközeivel”, nekünk, befogadóknak pedig nincs más dolgunk, mint párbeszédbe kezdeni a művekkel. A köz- és magángyűjtemények anyagából válogató életmű-kiállítás az eddigi legteljesebb, s már készülőben van a felkért szakértők tanulmányait is tartalmazó katalógus.
(…minden fent van a felhőben… Lengyel András kiállítása. Megtekinthető május 28-áig a Ludwig Múzeumban)
Kényes témát csomagolt nevetős-megható road movie-ba első játékfilmjében a francia Enya Baroux. A Jó utat, Marie inkább a családi összetartozás fontosságáról, mintsem arról beszél, van-e joga az embernek megmondani, mikor óhajtja befejezni a földi pályafutását.
A Többesélyes szerelem lehetett volna egy izgalmas, a jelen társadalmára reflektáló, okos film – sőt, az Előző életek után pontosan ezt vártuk. Ehelyett egy kliséhalmazt kapunk. Igaz, beszélgetésindítóként még így is működik.
Egy, a helyszínen talált írás szerint gázlopásban érintett bűnszövetkezetek csaptak össze.
A legendás rendező arra is kitért, hogy melyik filmjét tartja a legkiemelkedőbbnek.
És soha többé nem tértek vissza. Fegyverek kritika.
A videóban azt állítják, hogy a Magyarországon élő 300 ezer görögkatolikus mind ukrán leszármazottak.
Nem akármilyen góllal kapott ki a Qarabag.
A miniszterelnök a stábja társaságában jelentkezett be.
