Kettős kisebbségben – így élnek a magyar ajkú romák a Felvidéken

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

A többszörös kisebbségi helyzet nem egyszerű. Pláne Szlovákiában nem – mondja lapunknak Hudár Zoltán, a Szövetség párt csoltói önkormányzati képviselője, civilben magyar nyelv és irodalom, illetve történelem szakos tanár.

Saját kis kutatási központja a felvidéki cigányság történelmével foglalkozik.

„Egyrészt a megélhetés jelenti a legnagyobb nehézséget a magyar ajkú cigányság körében is, másrészt a politikai helyzet. Elvégre egyszerre kellene megegyeznünk a magyarsággal és a szlováksággal, és mindig a két szék közé esünk.” A felvidéki magyar ajkú romák elsöprő többségének anyanyelve a magyar, „küzdenek is az államnyelvvel, ez külön nehézség”, a cigány nyelvváltozatoknak pedig egyikét sem beszélik igazán.

Északon, északkeleten más a helyzet: ott akadnak a romani nyelvek valamelyikét beszélő cigányok is, de ők is keverik a szlovákkal. „Képtelenség is lenne tisztán valamelyik roma nyelvet beszélni a mindennapokban, mert Szlovákiában nincs deklaráltan cigány óvoda, iskola, a megélhetést is nehezítené, lehetetlen volna. Vannak, akik anyanyelvként a romát jelölik meg, de ez nem jelenti azt, hogy használják is.” Igaz ez arra a mintegy 100 ezer emberre is, aki így tett a 2021-es népszámlálás során.

Látszik például, hogy a magukat romának vallók aránya, mint arra Hudár rámutat, messze alatta marad a cigányság becsült lélekszámának. Előbbi 156 ezer fő – magukat elsősorban 67 ezren, másodsorban 89 ezren vallják cigánynak –, de a becsült szám ennek a háromszorosa, 450-500 ezer. A cigányság fel nem vállalásának oka a képviselő szerint részben a múltból táplálkozó félelem mindenféle összeírástól, részben pedig a kellő öntudat hiánya, hiszen másodlagos nemzetiségként jelölve is kamatoztatható lenne az érdekérvényesítésben a magas arány. Hudár Zoltán maga egyébként első nemzetiségnek a magyart, másodiknak a romát jelölte be.

Ami az öntudatot illeti: annyiban az anyanyelv határozza meg a cigányság életét is, hogy

„A mi problémáink hasonlók a helyben többségi magyarokéhoz: szűkebbek a lehetőségeink az anyanyelvi oktatás terén, ha bezárnak egy magyar iskolát, az nekünk is fáj. A szlovákul beszélőknek persze ez mindegy, így majdnem akkora az ellentét, mint a többségi szlovák–magyar viszonylatban” – ecseteli.

A magyar ajkú romák anyagilag általában jobb helyzetben vannak a szlovák cigányoknál, rendezettebben élnek a településeken; utóbbiak közül sokan ragadtak a hírhedt kassai Luník IX-hez hasonló telepeken, ahol a zöm szlovák ajkú, egy-két család beszél csak magyarul. A szlováktudás belépő a jobban fizető szlovák cégekhez vagy éppen a csehországi munkaerőpiacra – sok cigány ott vállal munkát, és ők jobban is élnek a többségnél, de jóval többen maradtak a telepeken. „Itt szocializálódnak, a gyerekek innen veszik a mintát, nehéz a kitörés, ha nem is lehetetlen” – mondja Hudár, utalva a szepsi táborból származó neurológus főorvosra, Rybár Nikolaszra, aki éppen magyar ajkú. De ez ritka példa. Ami pedig az iskolai – főleg közép­iskolai – lemorzsolódást illeti, az bizony mindkét anyanyelvű csoportot sújtja.

Egyébként izgalmas, hogy a magyar anyanyelvű romák száma 80-100 ezerre tehető, vagyis a cigányságon belül a magyarul beszélők aránya 15-20 százalék is lehet.

Mint Hudár rámutat: Gömörben, ahol a legtöbb magyar ajkú roma él, rengeteg magyarnak elkönyvelt alapiskola – kapásból tudna mondani vagy tízet – azért maradhatott fenn, mert a cigányok gyermekei töltik meg az osztálytermeket. Hozzátehetjük: az előny kölcsönös, hiszen így a magyar állam támogatásaiból is részesülhetnek a nebulók és a családjuk. „A roma szülőknek is jól jön, ha nem kell megvenni az iskolatáskát, a felszerelést, mert a magyar állam segít. Örülnek is a támogatásnak” – mutat rá.

2021-ben Grezsa István miniszteri biztos egy zömmel cigányok lakta faluban, Rimapálfalán adott át egy magyarországi forrásokból épült új óvodát a helyieknek, s kijelentette: „Ideje, hogy világosan és félreérthetetlenül kijelentsük, hogy a külhoni magyar nyelvű cigányság a magyar nemzet elidegeníthetetlen része.” Forgács István romaügyi szakértő pedig úgy fogalmazott, a cigányság felzárkóztatása elsősorban gazdasági kérdés.

Azzal Hudár Zoltán is egyetért, hogy javult a helyzet:

és a foglalkoztatók sem diszkriminálják már annyira őket, így kevesebb a munkanélküli. A képviselő úgy érzékeli, a rasszizmus, bár eltűnni nem fog soha, lecsengőben van; „próbálunk mi is és a nem romák is lépéseket tenni ezért”. Szerinte a felzárkózás szocializáció kérdése is, ezért amikor azt kérdem, mi hiányzik leginkább, a civil szervezetek hiánya mellett azt említi, hogy az oktatás terén lehetne a legtöbbet tenni.

„Nehéz sorsú magyar ajkú romáknak kellene bentlakásos iskolát alapítani itt, Gömörben, ez lökést adna nekünk” – mondja. Így nemcsak négy-öt órát lehetne foglalkozni a gyerekekkel, hanem huszonnégy órában kaphatnának az otthonitól eltérő hétköznapi mintát. „Ha elvégzi az általános iskolát, lehetne motiválni, hogy fejezze be a gimnáziumot, és aztán segíteni a főiskolai, egyetemi felvételijét, mert nagyon hiányoznak a roma értelmiségiek.” Hangsúlyozza: így, levetkőzve a rossz beidegződéseket és visszatérve köreikbe a családjukon és az egész magyar cigányságon segíthetnének.

Nyitóképen: Roma környék a Kassa külvárosában fekvő Luník IX lakótelepen. Fotó: Shutterstock