Másodszor tölti be a kórházszövetség elnöki pozícióját, egy cikluson át elnökhelyettes is volt. Hogyan értékeli a kórházak helyzetét, és hogyan változtat rajta az új törvény?
Szerteágazó, sokrétű a kórházak világa. Az előző években megerősödtek az országos intézetek, amelyek népegészségügyi programot is visznek. Mindezek mellett a klinikai központoknak megvan a regionális szerepük, ami jó térségi szervezőerő. Viszont ellentmondásos folyamatnak gondolom, hogy erős gazdasági és adminisztratív integráció indult meg megyei szinten, ami egyelőre kevés szakmai elemmel bír. A most kijövő jogszabályok tovább erősítik ezt a folyamatot. Nagyon várjuk, hogy végre a betegutakra, a kapacitások elosztására helyeződjék a hangsúly. Arra, hogy lakosságközelbe vigyük, ami oda való, és központosítsuk, ami úgy eredményes és biztonságos. Az Országos Kórházi Főigazgatóság professzionálisan felépült, ütőképes irányítórendszer, mégis azt gondolom, hogy szükség van arra, hogy a kórházigazgatóknak valódi döntési jogköreik legyenek: ők látják tisztán a helyi viszonyokat.
Az Inforádiónak azt nyilatkozta, a kórházi adósságokat úgy rendezi a kormány, hogy aki többet dolgozott, most sokkal rosszabbul jár, ami igazságtalan és demotiváló. Mire gondolt pontosan?
Most csak az adósság mértéke volt a mérvadó a konszolidációnál, függetlenül az elvégzett gyógyítóteljesítménytől. Ez nincs rendjén, és a korábbi évek gyakorlatától is különbözik. Még egy baklövés is történt. Váratlan jó hírként jött, hogy az év utolsó napjaiban volt egy kiegészítő konszolidáció, ami szépen rendezte az állami kórházak adósságát, ráadásul a korábban ígértekhez képest így több pénzt is kaptak ezek az intézmények. Sajnos közben megfeledkeztek az egyházi kórházakról és az egyetemi klinikai központokról. Hozzájuk nem jutott semmi ebből a pénzből. Valószínűleg tévedés történt, aminek következtében a mi adósságaink megmaradtak, miközben a többi intézmény közel tiszta lappal indíthatja az évet. Kár, hogy ilyen hibák előfordulhatnak.
Ön kórházigazgatóként mit tud tenni, hogy a Bethesda is megkapja a pénzt?
Keressük a hatóságokat, hogy jogorvoslatot találjunk. Az ezt szabályozó kormányhatározat egyébként a teljes közellátásnak juttatta ezt a 25 milliárd forintot. Kell hogy legyen rá megoldás. Főleg azért, mert a Bethesda betegellátó teljesítménye jelentősen meghaladja a többi intézményét. A legtöbb helyütt inkább a 20 százalékos teljesítménycsökkenés volt a jellemző.
Visszatérve a kórházak rendszerére: lesznek városi és megyei intézmények, az előbbi néhány szakmában, utóbbi többen nyújt majd ellátást. A betegek tartanak attól, hogy még messzebb kell utazniuk.
Erre való a jó mentőszolgálat, ami itthon remekül működik, bízzunk benne. Azzal egyetértek, hogy vannak olyan ellátások, amik nagyon jó, ha közelebb kerülnek a lakossághoz, vagyis elérhetők a városi kórházban vagy a járóbeteg-ellátó központokban.
A Bethesdából például rendszeresen járnak orvosok rendelni Nógrád és Komárom-Esztergom megyébe, ahol ennek köszönhetően van többek között gyermekpulmonológiai, -neurológiai és -endokrinológiai rendelés is. Nem kell jönni a betegeknek, megkapják helyben. Szerintem ezt a modellt rendszerszintűvé kellene tenni megyei szinten. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a kisvárosi kórházakban is tartsunk fenn például szülészetet. Sok helyen átlagosan egyetlen szülés történik naponta, amiért évi 365 napon át 24 órában jelen van egy szülészorvos, szülésznő, aneszteziológus, annak az asszisztense, valamint újszülöttgyógyász és ápolószemélyzet, holott e szakemberek mindegyike hiánycikk. Ez fenntarthatatlan, a világtrend is ezt mutatja. Ne felejtsük el, hogy az ilyen kórházakban a rutin is hiányzik. A beteg ezzel a szemponttal sokszor tisztában sincs, ő csak azon bánkódik, hogy messzebb kell mennie.
Gondolja, hogy rendszerszintűvé lehetne tenni az önöknél működő rendelési modellt? Éppen az átvezényelhetőség verte ki a biztosítékot az orvosoknál.
Észszerű megyei szakmai központú integrációval, az utazási költségek fedezésével és a pluszterhek kompenzálásával,
a családos munkatársakra való odafigyeléssel, azt gondolom, igen. Megyén belül nincsenek nagy távolságok. Az utóbbi időben sokan kettős munkaviszonyban dolgoztak.