Ütésállóbbá tenné a költségvetést a kormány

Helmeczi Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

„A 2023-as büdzsé továbbra is a rezsivédelem költségvetése” – hangoztatta a Pénzügyminisztérium a költségvetés december végi rendeleti módosítása után a nyárról már jól ismert szlogent, amely sajnos azóta sem veszített jelentőségéből, sőt. Az idei költségvetés júliusi parlamenti elfogadásakor még úgy tűnt, a rezsicsökkentés – limitált szintű – fenntartásához elég lehet 670 milliárd forintot elkülöníteni. Ám 2022 második felében világossá vált: az orosz–ukrán háború eszkalálódása és az arra válaszul meghozott, Moszkva büntetését célzó, de valójában önmagunk lábon lövéséhez vezető európai uniós szankciók miatt az energiapiaci felfordulás jóval nagyobb állami hozzájárulást tesz szükségessé. Így a rezsivédelmi alap említett 670 milliárdos forrását csaknem a négyszeresére, 2610 milliárd forintra kellett emelnie a kabinetnek, sőt a továbbra is kedvezőtlen világgazdasági környezet miatt a központi tartalék szintjét úgyszintén növelni kellett, 170-ről 255 milliárd forintra. Az átlagfogyasztás szintjéig rögzített gáz- és áramár tehát marad, de ennek megvan a makrogazdasági ára: az új hiánycélt a GDP 3,5 százalékáról a 3,9 százalékára százalékára volt kénytelen emelni a kormány. Nem mellékes azonban, hogy a költségvetés-módosítást még az Országgyűlésben is lehetőség lesz megvitatni a várhatóan február 20-án kezdődő tavaszi ülésszak során, hiszen a PM – a Mandiner információi szerint január második felében – törvényjavaslat formájában szintén benyújtja majd a változtatásokat.

Inflációs kilátások: borúra derű?

Persze a mindennapokban nem a deficitcél, a tartalékszint és más hasonló költségvetési fogalmak, tételek érdeklik az embereket, hanem az, hogy mindez mit jelent rájuk és a pénztárcájukra nézve. Ezért is avanzsált az előző hónapokban szinte mindenki infláció-szakértővé, hiszen az egyre kíméletlenebb drágulás miatt – különösen az élelmiszerek esetében – a pénzromlás üteme húsba vágó kérdéssé vált a magyar háztartások nagy többségének.

A PM makrogazdasági és költségvetési előrejelzése 2023-ra 15 százalékos inflációt prognosztizál, ám ez csak az éves átlag, ami azt jelenti, hogy az esztendő elején jóval nagyobb arányú pénzromlásra kell számítani. A Mandinernek nyilatkozó elemző is úgy véli, hogy az év végére valamelyest enyhülhet helyzet. „Az infláció az év első harmadában-felében tetőzhet 27 százalék körüli szinten” – ismerteti a nem túl rózsás forgatókönyvet az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója, Pásztor Szabolcs. Hangsúlyozza, hogy ezt követően – bár nem azonnali és nem gyors, de – tetten érhető javulás következhet, sőt az sem fikció és nem légből kapott szcenárió, hogy az esztendő végére, november-decemberre egy számjegyű legyen az árak növekedésének az üteme. „Akkor is lesz még infláció, de legalább nem két számjegyű, és pláne nem kettessel kezdődő” – mondja. A szakember kalkulációja egybecseng a jegybank friss inflációs jelentésében foglaltakkal. Eszerint ugyanis a pénzromlást 2023 második felétől külső és belső tényezők egy­aránt markánsan csökkenteni fogják. A nemzeti bank várakozása szerint az előbbiek közé sorolható a világpiaci energia- és nyersanyagárak esése, a termelési láncok helyreállása, valamint az élelmiszerek világpiaci árának és a szállítási költségeknek a csökkenése. A határokon belül pedig a gazdasági növekedés lassulása, a rendelkezésre álló jövedelem és a fogyasztás mérséklődése, valamint az adóintézkedések hatásának kifutása apaszthatja az inflációt.

A Pénzügyminisztérium úgy kalkulál, hogy az idei 15 százalékos pénz­romlást jövőre 4,3 százalékos követheti, 2025-től pedig visszaállhat a mutató a kívánatos tartományba, azaz a 3 százalék körüli szintre.

Lassulás, de nem recesszió

A központi bank jelentésében tüstént szemet szúr a lassuló gazdasági növekedés, amely bár a költségvetés szempontjából negatív fejlemény, a közgazdaságtani összefüggések alapján az infláció szintjére jótékonyan hathat. A Mandiner által megkérdezett elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi prognózisok a recesszió elkerülését vetítik előre Magyarország esetében. „A GDP-növekedés várhatóan mérsékelt lesz az évben, erre vonatkozóan a kormányzati és az európai bizottsági előrejelzések eltérnek: előbbi 1,5, utóbbi 0,1 százalékos éves bővülést vetít előre 2023-ra. Látva azonban a negatív európai várakozásokat és azt, hogy például a Nemzetközi Valutaalap az uniós országok felében recesszióra számít, annak elkerülése már önmagában jelentős eredménynek tekinthető” – mondja lapunknak a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője. Palóc André szerint a magyar gazdaságpolitika egyik, ha nem a legnagyobb kihívása ezért az lesz, hogy miként tudja jelentősen mérsékelni az inflációt. Mindezt úgy, hogy a gazdaság közben nem fordul recesszióba, és a foglalkoztatottság is kedvező marad, vagyis megőrzi a munkahelyeket és a családok megélhetését. A PM várakozásai alapján 2023-ban
alapvetően az export húzhatja majd a GDP-növekedést. „Ez azonban természetesen jelentősen függ az európai gazdasági klímától és az energiapiactól” – magyarázza az elemző, megjegyezve: bár az energiatarifák most éppen a múlt nyárinál alacsonyabb szinten állnak, a tavaly tapasztalt kilengések és rekordárak, valamint a most már tartósan magasabb energiaár-színvonal megváltoztatta az európai és így a hazai termelést is, átalakítva annak egyik alapvető pillérét, az olcsó és stabilan elérhető energiahordozókat.

A Századvég szakembere a további kihívások között említi, hogy a korábbi évek stabil gazdasági növekedését nagyban támogató magas beruházási ráta a kabinet előrejelzése szerint idén visszaesést mutat majd, amiben nagy szerepet játszik az állami invesztíciók befagyasztása. Ennek azonban egyrészt jelentős inflációmérséklő hatása lehet, másrészt az is látható, hogy a prognózis alapján a következő évtől ismét jelentős beruházási fellendülés várható, ami könnyen segíthet újra növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot.

A Palóc André által már említett IMF számításaira az Oeconomus vezető kutatója is kitér, kiemelve: a valutaalap, valamint a Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet közel sem olyan borúlátó, mint a gyakorlatilag stagnálást váró Európai Bizottság. Mind az IMF, mind pedig az OECD ugyanis legalább 1 százalékos növekedési többletet lát a magyar gazdaságban az eurózóna tagállamaihoz képest: előbbi 1,8, utóbbi 1,5 százalékosra teszi GDP-arányos bővülésünk mértékét, ami a 0,5 százalék körülire várt eurózónás teljesítménynél jóval csinosabbnak mondható.

Pásztor Szabolcs szerint e növekedési többletnek három tényező ágyazott meg. Egyrészt az, hogy a beruházások terén Magyarország az első három uniós ország között volt a koronavírus-járvány előtt, alatt és után. Másrészt az exportunk ugyancsak lendületes növekedést tudott felmutatni, amit az energiaárak növekedése és a cserearányromlás most beárnyékol, de a korábbi eredményekből azért még mindig lehet profitálni. Emellett a szakember a fogyasztás kiemelt szerepére hívja fel a figyelmet, amely a járvány után – jórészt a bőkezű kormányzati juttatások, gazdaságpolitikai eszközök hatására – dinamikusan mozgatta a magyar gazdaságot. Szerinte különösen fontos, hogy a szerényebb jövedelmű társadalmi csoportok körében ezután se essen jelentősen a fogyasztás, hiszen az minden gazdasági szektorra negatívan hatna. Ezzel kapcsolatban nem jó hír, hogy a friss kiskereskedelmi adatok azt mutatják, a háztartások elkezdték jócskán visszafogni kiadásaikat, amiben változás Suppan Gergely, a Magyar Bankholding vezető elemzője szerint csak az év második felétől remélhető, amikor a várhatóan visszaeső infláció és ennek következtében az újra emelkedő reálbérek hozhatnak élénkülést.

A világgazdaságra kitekintve: az IMF és az OECD 2,2 és 2,7 százalék közötti növekedést vár, ami bár lassulás 2022-höz képest, a bővülés visszaesése várhatóan közel sem lesz azonos volumenű földrajzilag, hiszen míg az Egyesült Államokban és Európában egyértelműen recessziós félelmek uralkodnak, addig Ázsia látványos felívelést mutathat. „A bizonytalanság azonban különösen nagy szerte a világon, leginkább az Ukrajnában dúló háború és az energiaárak alakulása miatt” – mondja Pásztor Szabolcs. Az Oeconomus vezető kutatója a növekedési kilátásokat visszafogó okok között említette a szigorú monetáris politikát, a magas energiaárakat, az infláció miatt gyengébb reáljövedelem-emelkedést, valamint az üzleti bizalom csökkenését, ami miatt a vállalatok elhalasztják beruházásaik egy részét.

A magyar versenyképesség visszanyerése szempontjából a szakember szintén döntő jelentőségűnek tartja az orosz–ukrán háború kimenetelét, valamint az energia- és nyersanyagárak alakulását. Utóbbiak emelkedése ugyanis jócskán rontott hazánk folyó fizetési mérlegén, mivel az exportárakban nem teljesen vagy csak késleltetve lehet érvényesíteni ezt a drágulást. Kiemeli azonban, hogy az olyan kormányzati kezdeményezések, mint a gyármentő program vagy éppen az energiahatékonysági beruházások támogatása, erős építőkockái lesznek a magyar növekedési többletnek.

Nézd a pozitív oldalát!

A némiképp lehangoló makrogazdasági kitekintés mellett érdemes számba venni azt is, hogy e körülmények között mely intézkedések enyhíthetnek valamelyest a lakosság financiális helyzetén. A legfontosabb a már említett rezsicsökkentés, amellyel kapcsolatban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy a budapesti háztartások a rezsivédett kategóriába eső átlagos – azaz évi 2523 kilowattórányi – fogyasztás esetén az európai fővárosok között a második legkedvezőbb tarifát fizették a villamos energiáért 2022 utolsó hónapjában. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy azok a magyar háztartások, amelyek 20 százalékkal többet fogyasztanak a megadott éves átlagnál, kilowattóránként 10,40 centes áron juthattak áramhoz, ami szintén a második legolcsóbb európai összehasonlításban. A lakosság mellett az önkormányzatok is fellélegezhettek némiképp, miután az óév végén megjelenő új távhőrendelet a felére csökkentette intézményeik távhőköltségét, bár igaz, hogy az még így is jócskán magasabb a „békebeli” árnál. A módosítás egyik első nyertese a székesfehérvári Vörösmarty Színház, amelyet így a tervezettnél hamarabb tudnak újranyitni.

A családok számára jó hír, hogy a nekik szóló kormányzati programok többsége fennmarad, sőt két új döntést is hozott a kabinet: a 25 év alattiak tavaly életbe lépő szja-mentessége mellett idén már azoknak a 30 év alatti nőknek sem kell jövedelemadót fizetniük, akik gyermeket vállalnak – függetlenül attól, hogy házasságban élnek, hajadonok vagy elváltak. A Világgazdaság számításai szerint teljes évre fennálló jogosultság esetén ez akár 900 ezer forintnyi adómegtakarítást is eredményezhet. Szintén a 30 évnél fiatalabb anyákat érinti az a rendelkezés, amelynek értelmében a teljes diákhitel-tartozását elengedik azoknak, akik a tanulmányaik alatt vagy után két éven belül gyermeket szülnek vagy örökbe fogadnak.

A népszerű babaváró támogatást – amelyre az utóbbi két esztendőben 200 ezer szerződést kötöttek – 2024. december 31-éig változatlan feltételekkel lehet igényelni, s a szintén két évvel meghosszabbított falusi csok igénybevételének feltételei sem változtak, csupán a településlista módosult. A nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményét viszont ettől az évtől felfüggesztette a kormány, amit a családokért felelős államtitkár azzal magyarázott az Indexnek, hogy a járműgyártásban és -értékesítésben a koronavírus-válság hatásaként tapasztalható csúszások miatt egy-egy új autóra akár egy évet is várni kell. „A felfüggesztés idején is szép számmal kerül majd forgalomba nagycsaládos autó, de addig, amíg a beszállítói láncok nem állnak helyre – de legalább egy évre –, a kormány szünetelteti a támogatást” – mondta Hornung Ágnes.

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila