„Ugyanabban a pékségben, ruhaboltban vásárolnak, mint mi, mindenkinek volt már találkozása velük” – mondja sokat sejtetően. Ilyen bandaháborúra viszont – mert feltehetőleg embercsempészbandák közötti csatáról lehetett szó a területért – eddig nem volt példa, szórványos lövöldözések is csak az utóbbi néhány hónapban voltak, erdős, elhagyott területeken. „Azt hiszem, hogy ez egy olyan jel volt, amely a huszonnegyedik órában érkezett, hogy az államnak most már muszáj beavatkoznia.”
Most viszonylagos nyugalom uralkodik a településen. „Sok emberben megvan a felszabadultság érzése, hogy végre kiléphet az utcára anélkül, hogy görcsbe szorulna a gyomra. Láttunk mi már olyat 2018 óta, hogy tömegesen elvitték a migránsokat, aztán visszaszivárogtak, de most tényleg jó a közbiztonság” – hangsúlyozza riportalanyunk.
2015-ben volt az első nagy hullám, a határzár után inkább csak lézengtek az illegális bevándorlók. „2018-tól ismét rajta vagyunk az útvonalukon, háromszáz-ötszáz fős táborok alakulnak ki a falu szélén, egymás mellett élünk. De nem ez a baj, hanem hogy közben olyan károkat okoztak az itteniek megélhetését adó mezőgazdaságban a termény letaposásával, a gyümölcsfák eltüzelésével, hogy sokan már nem is művelik a földjeiket. Azt csináltak, amit akartak, hiszen ott tartózkodtak napi huszonnégy órán át, a rendőri jelenlét pedig minimális volt” – emlékezik vissza a férfi.
Szerencsére a lakásokba itt nem járkáltak be, mint Magyarmajdány környékén,
ezt sikerült időben erélyes fellépéssel megakadályozni, ellenben a hétvégi házak és a boltok nem voltak biztonságban tőlük. Egy szerencse volt, hogy tettlegességig sosem fajult a helyzet – jegyzi meg a horgosi lakó –, de az a bizonytalanság, amit egy négyezres falu mellett megjelenő több mint ezer tettre kész, jó kondiban lévő, ismeretlen fiatal férfi okozott, konstans módon fennállt.