Oroszország nélkül nincs kínai Selyemút, ami jelentős kitettség az ellenkező irányban
Sokan és sokat beszélnek Oroszország kitettségéről Kínával szemben.
India és Japán után végül az utolsó operás kultúrdeszantos is épségben hazatért.
De mit is meséljünk néhány hasábon? Mesélek hát – kicsit, rövidet. Úgyis a minap megkaptam olyan helyen, ahol nem vagyok jelen – magyarán az ember védekezni sem tud –, hogy a mi Operánk „külföldön nincs beágyazódva”. Nosza, elővettem az adatokat: tizenhat országból ötven karmester járt nálunk, hat sztárrendező, nyolc sztárkoreográfus, csaknem száz nemzetközi élvonalbeli énekes, több operatársulattal valósítottunk meg közös projektet – de alighanem még érdekesebb, mi merre bóklásztunk a nagyvilágban 2011 óta.
A számok nagyok és nagyon unalmasak: három kontinens huszonhárom országának ötvenöt városában vendégszerepeltünk vagy turnéztunk az elmúló tizenkét esztendőben, közülük New Yorkban, Teguban, Tokióban vagy Bécsben többször is. Több mint ötvenféle produkciót reptettünk-hajóztunk-gurítottunk célállomásra. Kicsit is, nagyot is, de hát a mi fogalmaink szerinti kicsi is elég nagy, a nagy meg egyenesen óriási: Dél-Korea vagy India száz fő alatti csapatokat kért és kapott, míg az USA-ban több mint háromszáz kollégánk tüsténkedett, a magyar határt kívülről körbejáró Kárpát-Haza OperaTúrán pedig négyszáz.