Politikai düh

Egyre több a politikai haragra vagy dühre visszavezethető nyilvános cselekedet. Amikor például radikális (azaz gyökerestül pusztító) környezetvédő aktivisták az európai kultúra remekmű festményeit konyhai anyagokkal próbálják tönkretenni, akkor politikai dühből cselekszenek. Vagy amikor egy középiskolás, tehát feltehetőleg kiskorú lány művészetnek álcázott káromkodásrohamban tör ki, akkor politikai düh táplálja a döntését.

Politikai düh bárkiben lehet, de hogy miként tör felszínre, az már a politikai racionalitás témakörébe tartozik. Szemmel láthatólag egyre fiatalabb emberek ugranak a szónoki hordóra, hogy harsány, zabolátlan módon fejezzenek ki valamit, amiről azt hiszik, a politikai jót szolgálja. Korábban egyetemisták lázadtak politikailag, ma már középiskolások, ha így haladunk, előbb-utóbb alsó tagozatosok fognak tüntetni. Miért is? Mert minél fiatalabb valaki, feltehetőleg annál kevésbé foglya a múltnak. Mondják is, hogy ők a jövő nevében cselekszenek, őket nem érdekli a múlt, kivéve, ha a múlt pusztításával fájdalmat tudnak okozni az általuk kijelölt ellenségüknek. Ezzel régi baloldali klisét követnek: ami régi, az rossz, ami új, az jó. Mára a realitás lett utópikus, az utópikus meg realista. Aki nem képes a jövőt leigázni, az érdektelen. Ennél primitívebb gondolkodásmódot talán csak a nihilisták képesek kiizzadni. A klasszikus festmények régiek, tehát nem kár értük (hogy mi különbözteti meg e radikálisokat a táliboktól, nem tudom), a tegnap megválasztott kormány már régi, mennie kell. Az sem véletlen, hogy egyre gyakrabban lesznek harmincas vagy negyvenes emberek miniszterelnökök. Egyáltalán nem véletlen, hogy egy hierarchikus intézményben csak érettebb emberek lehetnek vezetők. A huszadik századi pápák meg­választásukkori átlagéletkora például hatvanhat évre tehető, noha az egyház történetében volt tizennégy évesen beiktatott pápa is. Egyetemi rektor aligha lehet valaki ötven év alatt, kivéve, ha egy politikai rendszer gyors változásokat akar ezen a téren. Ugyanez áll a hadseregre is. Tekintély nélkül nincs békés változtatás.