Itt a megoldás a parlagfűre? – megjelent hazánkban az olajosbogár

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban

Az ellenségem ellensége a barátom – tartja a közmondás, s ha így van, akkor az allergiások örömmel fogadhatják az egyik legagresszívebb pollentermelő növény hatékony és természetes ellenségének, a parlagfű-olajosbogárnak (Ophraella communa) a megjelenését a Kárpát-medencében. De vajon tényleg ilyen egyértelmű a képlet?

A parlagfű-olajosbogár Európában éppúgy idegenhonos faj, mint maga a növény, melyről a nevét kapta, és melyet ritkít. Észak-Amerikából származik, s a legújabb kutatások szerint jó esély van rá, hogy hazánkban is elterjed, hozzá­járulva a parlagfű-allergiások évről évre visszatérő panaszainak a csökkentéséhez. A jelenség jól mutatja, hogy

A bogarat két nem főállású rovarász találta meg Soroksáron 2020 őszén: a közösségi médiában valaki megjelentetett egy képet róla, a rovarászok pedig ennek nyomán a kép származási helyszínén megtalálták a lárváit és a kifejlett egyedeit. Ezután értesítették az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpontját (ATK) – ismerteti a hazai felfedezés hátterét Kontschán Jenő, az ATK Növény­védelmi Intézetének igazgatója a Természet Világa folyóiratban.

A parlagfű-olajosbogár nem ismeretlen Európában: Milánó környékén nagy területen fordul elő stabil populációja, s Horvátországban, Szerbiában is megtalálták már. Az ATK ezért a déli határ menti területeket vizsgálta, előkerül-e valahol, és meglepetésnek számított, hogy nem ott, hanem Budapest belterületén bukkant fel először a bogár.

A szakemberek következő célja egyértelműen kideríteni, hogy stabilan megtelepedett-e hazánkban a parlagfű-olajosbogár, vagy a soroksári előfordulás egyelőre egyszeri történet. Ez azért fontos, mert olasz kutatók azt tapasztalták, hogy

Bár ez önmagában nem oldja meg a parlagfű-allergiások problémáit, hozzájárulhat enyhítésükhöz egyfajta biológiai segítségként a többi parlagfű-mentesítő módszer, a kaszálás, az esetleges vegyszeres beavatkozás mellett.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatócsoportja ezért a parlagfű e természetes ellenségének a terjedési törvényszerűségeit vizsgálja. Az Agricultural and Forest Entomology című szaklapban megjelent tanulmányuk szerint elsősorban a domborzati viszonyok és az uralkodó szélirány határozza meg a parlagfű-olajosbogár terjedését. Vizsgálataik bizonyították, hogy a bogár rajzása azzal az időszakkal esik egybe, amikor a parlagfű növekszik és virágzik – ami jó hírt jelenthet az allergén elleni védekezés szempontjából.

hiszen a parlagfű friss növényi részeinek elfogyasztásával itthon is jelentősen képes csökkenteni a pollenszórás dinamikáját, azaz jelenléte nagy könnyebbséget hoz az allergiásoknak. Csakhogy az is kiderült, hogy a parlagfű mellett örömmel fogyaszt más fészkes virágzatú növényeket, így napraforgót is, ezért aztán jelen pillanatban még nem egyértelmű, hogy esetleges tervszerű betelepítésével valóban jót teszünk, vagy csak további problémákat okozunk vele.

Azért, hogy a válaszhoz közelebb kerüljünk, a MATE Növénytermesztési-tudományok Intézetének és Növényvédelmi Intézetének kutatói – Keszthelyi Sándor, Kazinczi Gabriella és Somfalvi-Tóth Katalin – egy átfogó elemzés során annak jártak utána, hogy az egyes földrajzi és meteorológiai tényezők közül mi befolyásolja leginkább a bogár térhódítását és annak ütemét. Megállapították, hogy e folyamat az Alpok hegyvonulatánál és a Távol-Keleten is a fő domborzati elemeket követte, és egybeesik azokkal a kereskedelmi útvonalakkal, országutakkal, autópályákkal is, ahol elsődleges tápláléka, azaz a parlagfű előfordulása gyakori. A MATE kutatói a négyzet-kilométeres felbontású meteorológiai adatok elemzésével azt is kiszámították, hogy egy adott területen a bogárnak hány generációja fejlődhet ki egy éven belül.

Egyelőre nyitott kérdés, hogy a pozitív tapasztalatok nyomán sor kerülhet-e a bogár mesterséges betelepítésére Magyarországon. A napraforgó védelmében az óvatosság indokolt. „Az adatok alapján megállapítottuk, hogy a parlagfű-olajosbogár rajzása a parlagfű zöldtömegképződési időszakával esik egybe, és ez megnyugtató lehet a napraforgó vonatkozásában” – mutat rá Keszthelyi Sándor egyetemi tanár, a nívós szaklapban megjelent tanulmány első szerzője.

– mondja az ATK igazgatója. De még azt sem lehet tudni, hogy a hazai klimatikus viszonyokat miként bírja a faj – lehet, hogy nálunk délnyugaton, ahol az éghajlat kissé hasonló a Mediterráneumban jellemzőhöz, megfelelő élőhelyet talál, ám kérdés, hogy más megyékben egyáltalán meg tud-e telepedni.

A kutatások elősegítésére az ATK a lakossághoz fordult. Arra kéri a természetjárók, az amatőr és a hivatásos rovarászok közösségét, hogy aki parlagfű- olajosbogarat lát – és felismeri az ismertetőjegyeit: fél centiméter testhosszúságú, sárgásbarna színű, hosszanti csíkos szárnyfedőjű –, küldje el a megfigyelése pontos adatait a [email protected] címre.

A szakemberek továbbá kérik, hogy a leírásban szerepeljen a megfigyelés dátuma, helyszíne, és a megfigyelők csatoljanak fényképet is a rovarról. E közösségi tudományos felmérés segíthet a felelős biológiai döntések meghozatalában éppúgy, mint milliónyi honfitársunk életminőségének a javításában.

Nyitókép: Wikipédia