A Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről szóló bírósági eljárásban az európai népek mérték össze erejüket az uniós bürokráciával – s az utóbbi nyert. A fejlemények rávilágítanak: a kisebbségek védelme csupán politikai szándék kérdése, a jog pedig kudarcot vall.
Tóth Levente írása a Mandiner hetilapban.
Hideg zuhanyként érte november elején a külhoni magyar kisebbségeket, hogy az Európai Unió Törvényszéke az Európai Bizottságot támogatva megerősítette a Minority SafePack javaslatcsomag elvetését. A testület határozatával kijelentette: a javaslatcsomag nem érdemes a támogatásra. A bizottság a per előtt annak ellenére döntött így, hogy a többek között a Vincze Loránt európai parlamenti képviselő vezette Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) érdekvédelmi szervezet által kezdeményezett Minority SafePack minden jogszabályi előírásnak megfelelt, a szükséges egymillió aláírás is összegyűlt, hogy az EU érdemben foglalkozzon a kérdéssel. A bizottság arra hivatkozott a törvényszék előtt, hogy a Minority SafePack meghaladott és felesleges indítvány, ugyanis a nemzeti kisebbségvédelem uniós helyzete megfelelő, nincs szükség a kezdeményezésben foglalt javaslatok végrehajtására.
Joggal tehetik fel a külhoni magyarok a költői kérdést: valóban megfelelő a nemzetiségi és nyelvi kisebbségek európai védelmi szintje? Lapunknak Nagy Dávid kisebbségvédelemmel foglalkozó jogász, Érsekújvár volt alpolgármestere a következőképpen adta meg a választ: „Kétszeresen is csalódott vagyok az Európai Unió Törvényszéke döntése miatt. A Minority SafePack kezdeményezést az elejétől fogva jogi és kisebbségi szempontból is figyelemmel követtem. Sajnálattal veszem észre, hogy az őshonos kisebbségek helyzetét uniós szinten, finoman fogalmazva, nem kezelik prioritásként. Holott, ha csak az utóbbi évek felvidéki magyar kisebbségeket érintő eseményeire figyelünk, volt itt magyarverés, szurkolóverés, állampolgárságtól megfosztás, himnusztörvény, zászlótörvény, vagyonelkobzás… Kijelenthető tehát, hogy az őshonos kisebbségek kérdését nem lehet abszolút módon tagállami hatáskörbe sorolni, hanem szükséges lenne az uniós szintű jogvédelem.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Csak bízni lehet abban, hogy Európa megáll a felkészülés szintjén, és nem jut el Oroszországhoz hasonlóan a háborúig.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Amikor a hírek fegyverré válnak, az objektivitás pedig csak a manipuláció színtere, ideje a felszín alá nézni.
Miközben fogy Európa, Strasbourg új irányt mutat.
A demilitarizált övezet felügyelete és kockázatai különösen vitatottak.
„Mi vagyunk az élő példa arra, lehetett volna ez másképp” – erősítette meg a miniszterelnök.
Nem akarják eladni a Fradinak.
A tettek mezejére léptek.
