Látlelet csata előtt

Voltak baljós előjelek: pénzügyi válság, migrációs krízis, terrorizmus, világjárvány, és bár sokan elfelejtették, az ukrajnai háború sem idén februárban kezdődött. A legtöbben persze kizárták a dolgok valódi természetét, és az előbbieket nem civilizációnk válságának tüneteként, hanem egymástól időben és természetében is jól elkülönülő válságok sorozataként értelmezték. Most már valószínűleg sokan vannak, akik belátják: világunkban olyan alapvető változások indultak be, amelyek fenekestül fordítják fel európai életünket.

A leginkább szembeötlő talán, hogy a szomszédunkban véres háború dúl, amelyben naponta mennek tönkre, hullanak porba életek. Ez természetesen szörnyű, meg­engedhetetlen és megbocsáthatatlan bűnök elkövetésének egész sorát vonja maga után, s nem véletlenül tartja sokkban Európát több mint nyolc hónapja. Muszáj viszont felismernünk, hogy a világ jelentős része számára mindez ember­emlékezet óta a mindennapok részét képezi, az ok pedig sok esetben mi, európaiak vagyunk, illetve voltunk. Gondoljunk akár az egykor egész társadalmakat kiszipolyozó gyarmattartásra vagy a gyarmatok megszűnésével létrejövő államok határainak önkényes, etnikai alapokat nélkülöző határainak meghúzására. Vagy mondhatnánk akár a szabadkereskedelemnek csúfolt globális gazdasági rendszert is, amely egységes jogi és intézményi rezsimet hozott létre, hogy katonai megszállás nélkül is folytatódhasson a cél nélküli gazdagodás. Mindezt azon az áron, hogy a globalizáció mellékhatásaként a világ szegény részei előtt is felfedte a Nyugat mérhetetlen gazdagságát, és elültette bennük a sóvárgást egy olyan életszínvonal és életmód iránt, amely néhány évtized alatt a pusztulás szélére sodorta civilizációnkat.