Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban
A közösségi tudomány (citizen science) viszonylag fiatal jelenség a kutatás nemzetközi világában: nincs egy évtizede, hogy elkészült az az európai uniós módszertani kötet, amely először leírta, miként vonhatók be a tudományos megfigyelésbe amatőrök, önkéntesek, illetve hogy tőlük milyen tudást, ismeretet várhatnak a szakemberek. Hazánkban egyre népszerűbb a tudomány ilyen „társadalmiasítása”, a közelmúltban több olyan projekt is indult, amely a vizes élőhelyekkel kapcsolatos, eddig rejtett civil ökológiai ismereteket szeretné publikációkba beépíteni.
A hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) elsősorban a tájjal legszorosabb kapcsolatban élő gazdálkodók, pásztorok, halászok természeti megfigyelésére épülő ökológiai ismereteket jelenti, helyi ökológiai tudásról (local ecological knowledge) pedig azoknál a társadalmi csoportoknál beszélhetünk, amelyeknél a tudásuk egy szelete nem a környezetük megfigyeléséből, hanem részben más forrásból, elsősorban a szakmai előképzettségükből fakad.
Utóbbira jó példa az erdészek, természetvédelmi őrök vagy a horgászok ökológiai tudása – magyarázza az OTKA támogatásával a közelmúltban indított programja kapcsán négy magyar kutató: Löki Viktor, Nagy Jenő, Mozsár Attila és Lukács Balázs András. Az utóbbi években az is nyilvánvalóvá vált, hogy
a különböző társadalmi csoportok hagyományos és helyi ökológiai tudása jelentősen hozzájárulhat a biológiai sokféleség hatékony megőrzéséhez
és az élőhelyek fenntartható kezeléséhez a világ számos élőhelytípusa, így a vízi ökoszisztémák esetében is.
Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és a Debreceni Egyetem közös vizsgálataiban arra kíváncsiak a szakemberek, hogy a szabadidős hobbihorgászok milyen információkat gyűjtenek arról a vízről, amelyet fogásra várva órákon át figyelnek.
Az, hogy a horgászok ismerik a kifogni vágyott halakat, nyilvánvaló, de a víz közelében töltött idő alatt megfigyelik a növényzetet, annak változásait, továbbá rengeteg kétéltűvel is találkoznak, amelyekről szintén értékes megfigyeléseket adhatnak át az ökológusoknak. A négy kutató véleménye szerint ezeknek a jövőbeni közösségi tudományos programoknak legalább részben horgászokra optimalizált okostelefon-alkalmazások létrehozására kell összpontosítaniuk, meglátásuk szerint
ez eredményezheti a szabadidős horgászok legnagyobb mértékű, hatékony, terepen való és azonnali bevonását.