A szárazföld népei a tengeri hódítók ellen?

Ezeken a hasábokon már emlegettem régi kedvencem, Norman Davies angol történészóriás meglátását, amely szerint a Nyugat azért nem érti Oroszországot, mert mindenkire – így rá is – saját, haladásközpontú történelemszemléletét tekinti érvényesnek ahelyett, hogy megkísérelné megérteni a helyi gondolkodást. Igazát illusztrálja, hogy az angolszász egyetemek könyvesboltjaiban csak nyugati szerzők – szükségszerűen liberális – Oroszország-értelmezéseit találjuk, orosz nacionalista művek fordításait hiába keresnénk. Hogy e jelenségnek a vágyvezérelt gondolkodás vagy a kíváncsiság hiánya az oka, a végeredményt nem befolyásolja. Nekünk, magyaroknak érdemes másképp csinálni.

Heti recenzióm tárgya az idén hatvanéves Alekszandr Dugin, a moszkvai Lomonoszov Egyetem egykori professzora, az orosz közéletben az 1980-as évek óta aktív (kezdetben antikommunista) filozófus és geopolitikai elemző és legutóbbi műve, a magyarul is megjelent Eurázsiai küldetés. A katonai­hírszerző-családba született Dugin befolyásáról szerte a nyugati féltekén szélsőséges nézőpontok ütköznek, könyvei egyesek szerint Vlagyimir Putyin legfőbb szellemi inspirációját adják, mások elszigetelt fasisztaként tekintenek rá. Tény, hogy a személyét övező legendák – valóságtartalmuktól függetlenül – önmagukban növelték Dugin árfolyamát a „befolyástőzsdén”. Hogyan gondolkodik Oroszország talán legismertebb mai teoretikusa a civilizációk összecsapásáról?