Zöldebb városok felé – hogyan tehetjük élhetőbbé közös tereinket?

Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban

Klímaválság van – a megengedőbbek szerint klímaváltozás –, migrációs válság, pandémiás hullámok, háború a szomszédban. Megjósolhatatlan, de inkább lehangoló gazdasági kilátások szomorítanak minket. Nagy kérdés, hogy ha a környezetvédelem felől közelítünk, mit mondhatunk: ebben a több szempontból is nehéz helyzetben

A nem éppen egyszerű témával a XII. kerület Hegyvidéki Zöld Irodáját kerestük meg, amely épp a napokban ünnepelte hatodik születésnapját. Az iroda indulásakor még rend­hagyónak számított, hogy a hatósági feladatok mellett a hazai és nemzetközi zöldpályázatok koordinálása, valamint más önként vállalt környezetvédelmi feladatok egy szervezeti egységnél koncentrálódjanak egy települési önkormányzatnál. Ezt a hatékonyságot máig őrzik: a Hegyvidék mindent összevetve Budapest legjobb környezeti állapotú kerületei közé tartozik, az önkormányzat kiemelt törekvése pedig az, hogy ezt meg is őrizze. Egyes részei – elsősorban a természeti védettséget élvező erdők – nemcsak kerületi, hanem összbudapesti igényeket is kiszolgálnak.

A szemléletformálás a kulcs

Rózsa Zoltán elmondja: korábban a járványhelyzet, most a gazdasági visszaesés lassíthatja a beruházásalapú környezet- és klímavédelmi kezdeményezéseket, de

Ezek a programok, akciók – települési adottságoktól függő súlyozásban – kiterjedhetnek a zöldfelületek védelmére és fejlesztésére, az épületek energiahatékonyságának növelésére, a fenntartható vízgazdálkodásra vagy akár a felelős hulladékgazdálkodásra, a keletkező hulladékmennyiség csökkentésére. Ezzel persze még korántsem teljes a lista, teszi hozzá az irodavezető, hasonlóan fontos szerepe van az általános jogszabályi környezeten túl a helyi szabályozásnak, rendeletalkotásnak, amivel egy-egy önkormányzat ösztönözheti vagy előírhatja bizonyos környezetvédelmi vagy fenntarthatósági követelmények teljesítését. „Erre jó példa, ha a helyi építési szabályzatban kötelezően írjuk elő csapadékvízgyűjtő ciszternák telepítését új lakóházak építésénél, vagy zöldtető létesítését, ha az új épület vagy egy része lapos tetős” – mutat rá.

A nyilvánvaló gazdasági hátulütők ismeretében tehát elsősorban a szemléletváltást kell elősegíteni mind a fogyasztási, mind pedig az energiahasználati szokásokat érintően. Mindez a kibocsátáscsökkentéshez (mitigáció) is hozzájárulhat, ami nagy vonalakban annyit tesz, hogy kevesebb felhasznált energia mellett kevesebb szén-dioxidot és egyéb üvegház­hatású gázt bocsátunk ki mind közösségi, mind egyéni szinten. A kibocsátások csökkentése mellett várhatóan ugyanilyen fontos szerepet kell játszania az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásnak, az adaptációnak.

Péter Mihály egy példát is felhoz: a száz évvel ezelőtti nyári időszakokhoz képest

Erre az idei nyár aszályos hónapjai és hőhullámai különös erővel rávilágítottak. Hőhullámok idején a megfelelő védelem és egészségügyi ellátás terén is kiemelt figyelmet kell fordítani a sérülékeny társadalmi csoportokra, azaz az idősekre és a gyerekekre, ami az önkormányzatokra is pluszfeladatokat ró.

Öntözésre csapadékvíz ivóvíz helyett

Szintén általános tendencia – mondják a szakértők –, hogy mind több az aszályos nap,

vagyis a csapadékintenzitás jelentősen növekszik. A hirtelen lezúduló csapadékvizeket így kezelni kell, mert – például ha a XII. kerület domborzati viszonyait nézzük – könnyen okoz villámárvizeket, egyúttal akár jelentős károkat is az épített infrastruktúrában.

Hogy mi a megoldás? „Támogatni kell a vízmegtartó, lefolyást lassító műszaki és természetalapú megoldásokat. Föld alatti ciszternák és egyéb műtárgyak vagy úgynevezett esőkertek segítségével egyrészt lassítjuk, felfogjuk a közterületeken lezúduló vízmennyiséget, ezzel a meglévő csatornahálózatot is mentesítjük bizonyos fokig, másrészt a felfogott csapadékvíz öntözővízként hasznosítható” – vázolja Péter Mihály, és a témához kapcsolódva megemlít egy projektet is, ami a kerület vezetésével, részben uniós forrásból épp a megvalósulás útjára lépett.

A projekt azt vizsgálja, hogy különféle kék- és zöld-, illetve szürkeinfrastruktúra-eszközök hogyan működnek, és milyen eredmények érhetők el az alkalmazásukkal a projekt ideje alatt a partnerkerületekben (XII., VII., XVIII.). A tapasztalatok alapján a program által javaslat készül a főváros teljes területére, figyelembe véve a problémákat és a lehetőségeket a hirtelen lezúduló nagyobb csapadékmennyiségek rendszerszintű visszatartására és hasznosítására.

A zöldfelületek fejlesztése

Amennyiben növelni tudjuk a zöldfelületek arányát a burkolt felületekkel szemben, az már önmagában több előnyös környezeti hatással jár – tudjuk meg.

A zöldfelületek méretének növelésével

– és akkor a levegőminőségre, városképre gyakorolt pozitív hatásokról még nem is beszéltünk. Mivel nagyvárosi környezetben nehéz feladat korábban esetleg burkolt területeken új zöldfelületeket kialakítani, sokkal inkább a meglévő közterületi parkok, zöldsávok, virágágyások minőségének javítása a kézenfekvő lehetőség.

Rózsa Zoltán irodavezető hangsúlyozza: „A biológiai sokféleség és aktivitás növelésével, őshonos fa- és növényfajok telepítésének előtérbe helyezésével csodákat lehet művelni egy-egy régebbi, »beállt«, de kevéssé izgalmas zöldfelülettel. Beporzóbarát területek – divatos szóval: méhlegelők – vagy évelőágyások kialakításával több fenntarthatósági szempontot is teljesíthetünk zöldfelület-gazdálkodásunk során.”

Nyitókép: Shutterstock