A szemléletformálás a kulcs
Rózsa Zoltán elmondja: korábban a járványhelyzet, most a gazdasági visszaesés lassíthatja a beruházásalapú környezet- és klímavédelmi kezdeményezéseket, de
a lakossági, iskolai, óvodai szemléletformálás területén így is számos eredmény érhető el.
Ezek a programok, akciók – települési adottságoktól függő súlyozásban – kiterjedhetnek a zöldfelületek védelmére és fejlesztésére, az épületek energiahatékonyságának növelésére, a fenntartható vízgazdálkodásra vagy akár a felelős hulladékgazdálkodásra, a keletkező hulladékmennyiség csökkentésére. Ezzel persze még korántsem teljes a lista, teszi hozzá az irodavezető, hasonlóan fontos szerepe van az általános jogszabályi környezeten túl a helyi szabályozásnak, rendeletalkotásnak, amivel egy-egy önkormányzat ösztönözheti vagy előírhatja bizonyos környezetvédelmi vagy fenntarthatósági követelmények teljesítését. „Erre jó példa, ha a helyi építési szabályzatban kötelezően írjuk elő csapadékvízgyűjtő ciszternák telepítését új lakóházak építésénél, vagy zöldtető létesítését, ha az új épület vagy egy része lapos tetős” – mutat rá.
A nyilvánvaló gazdasági hátulütők ismeretében tehát elsősorban a szemléletváltást kell elősegíteni mind a fogyasztási, mind pedig az energiahasználati szokásokat érintően. Mindez a kibocsátáscsökkentéshez (mitigáció) is hozzájárulhat, ami nagy vonalakban annyit tesz, hogy kevesebb felhasznált energia mellett kevesebb szén-dioxidot és egyéb üvegházhatású gázt bocsátunk ki mind közösségi, mind egyéni szinten. A kibocsátások csökkentése mellett várhatóan ugyanilyen fontos szerepet kell játszania az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásnak, az adaptációnak.