Aki nélkül nem lenne magyar modernizmus

Abban a gesztusban, hogy a sógorok nyáron életmű-kiállítást szenteltek Bécsben a magyar építészet egyik legkiválóbb alakjának, Medgyaszay Istvánnak (1877–1959), valójában nincsen semmi különös. Medgyaszay annak az Otto Wagnernek volt a mesteriskolás tanítványa a századforduló környéki Bécsben, akit a modern építőművészet egyik előfutáraként tartunk számon. Nem csoda, hogy a házaival jelentős életművet maga mögött tudó, a vasbeton szerkezeti megoldásokat sajátos magyaros stílussal ötvöző Medgyaszay István ma is él az osztrák építészszakma emlékezetében, pedig lakóházai, templomai, színházai és más középületei jellemzően a mai Magyarországon találhatók. A bécsi Architektur im Ringturm vendégkiállítása a budapesti Fugában izgalmas összefüggéseken keresztül tárja fel e gazdag életművet, mely a szecessziótól a két háború közötti stílusokig terjed.

Az 1945 után deklasszált és rendszeridegennek nyilvánított építész segédtervezőként tengődött az állami tervezőirodákban. Nem is gondolnánk, hogy mennyi Medgyaszay-épület között élünk a mai napig. A szecesszió hazai bölcsőjeként számontartott gödöllői művésztelep műteremházai még csak a nyitány volt a figyelemre méltó életműben, ám a Veszprémi Petőfi Színház egyszerre modern térszervezése és magyaros stílusa már nagyot szólt, s a zajos sikert egy évvel később a soproni teátrum épületének átadása követte. Szövetkezeti lakóházai és bérházai ma is meghatározzák a budai városképet az Orlay, a Fadrusz és a Kis János altábornagy utcában, valamint a BAH-csomóponton, és számos elegáns bérháza található Pesten is. Ugyanúgy fontos része az életműnek a Baár–Madas Református Gimnázium vagy a keleti építészet hatásait tükröző turistaszálló – ma Pagoda – épülete Mátraházán. A magyar motívumvilág hagyományain alapuló stílus összetéveszthetetlen sajátossága Medgyaszay István életművének.