A megújulóforradalom csapdája: tudás- és munkaerőhiány

Halaska Gábor írása a Mandiner hetilapban.

Az utóbbi napokban sok szó esik a frissen létesülő napelemek szaldóelszámolásának ideiglenes felfüggesztéséről, ám ez inkább rövid távú probléma; hosszabb távú, stratégiai megközelítéssel nézve jóval fontosabb kihívások is tornyosulnak Európa és benne Magyarország előtt a megújuló energia térnyerése következtében. Talán a legfontosabb adat, hogy már ma is igen jelentős mennyiség, a teljes éves energiatermelésünk több mint 11 százaléka származik szél- és napenergiából. A fejlett világ energiaigénye várhatóan évi 2,5-6 százalékkal növekszik, a megújuló energia termelésének és „raktározásának” ennél jobban kell növekednie, hogy szűk egy évtizeden belül, 2030-ra megközelíthessük az unióban célul kitűzött 55 százalékos kibocsátáscsökkentést.

Óriási költségek

A szükséges ötszörös növekedés és a fosszilis energia­hordozók utóbbi hónapokban tapasztalt hatalmas drágulása miatt egyre nagyobb jelentőségű a nem fosszilis energia szerepe. A hatalmas kihívást természetesen az Európai Unióban is felismerték, így a legmagasabb döntéshozói szinten egymás után születnek alapvető gazdaságstratégiai döntések és szabályozások. Ennek megfelelően az EU a megújulóenergia-termelés és -kereskedelem szinte minden mozzanatát igyekszik átértékelni és prioritássá tenni – különösen a háború hatására megnövekedett árak, szállítási bizonytalanságok okán. Ezt fejtette ki egy minapi, a Makronóm által a helyszínről követett lisszaboni uniós innovációs csúcstalálkozón Kerstin Jorna, a belső piacokért, az iparért és a vállalkozásokért felelős európai bizottsági főigazgatóság vezetője.