Zivatar

Írta: Jásdi István csopaki borász, üzletember

A zivatar, amelyik nálunk véget vetett az idei aszályos kánikulának a Paloznaki- és a Kerekedi-öböl előtt, nagyjából a félvíz körül pattant ki. Tele volt vendégekkel a terasz augusztus 20-án, amikor majdnem előzmények nélkül elszürkült a táj, és eleinte lassú, később sűrű nagy cseppekben verte az eső a kihúzott tetőt.

Percek alatt lehűlt a forró és párás levegő, szellő járt az asztalok között, és egyszerre lélegeztünk fel.

és később az azt követő fényes szivárvánnyal is.

Nem tartott sokáig, úgy egy órán keresztül öntözte a ház körül a szőlőket. Amikor utólag ellenőriztem a mércét, tizenhét millimétert mutatott. Több eső esett egy óra alatt, mint az előző három hónapban összesen.

Aztán, amikor az Időképen ellenőriztem, az is kiderült, hogy a mi privát zivatarunk volt. Nem esett sem Füreden, sem Almádiban. Az északi partról visszavonulva még alaposan megöntözte Siófokot és Széplakot, s szépen felszívódott. A következő napokban még esett néhányszor, így összejött néhány nap alatt vagy ötven milliméter. A talaj minden cseppet felszívott, és rövid időn belül nemcsak a szőlő levelein, de az életre kapott fürtökön is meglátszott a nyoma.

Ha nem tehette is meg nem történtté az évszázados aszályt, úgy gondoltuk, ettől kezdve kezelhető számunkra a helyzet. Persze így is szűkösebb lesz a termés, nagyon oda kell figyelni a szőlő paramétereire, és különösen nehéz lesz jól megválasztani a szüret időpontját, de ilyet már azelőtt is láttunk. A tűzijáték Csopakon is elmaradt, de kit érdekelt már?

Az emberek ijesztgették ugyan magukat a klímaváltozás rémével is, nem építettek víztározókat, csak beszéltek a „tiszta” energiatermelés fontosságáról. Idén nyáron aztán a felkészülésre fel nem használt három évtizedes kegyelmi szünet után ránk rúgta az ajtót a huszonegyedik század. Hónapokig nem esett egy csepp eső sem. Arra csak kevesen emlékeztek, hogy 2020 júniusa óta, két éve súlyos szárazság sújtja a mezőgazdaságot, és a talaj víztartalékai régen kimerültek. A Velencei-tó és a Balaton csökkenő vízszintje azért egy idő után feltűnt másnak is.

Augusztus közepe lett, mire elterjedt az aszály híre, amely ezúttal csaknem az ország egész területét sújtotta. Csak ekkor jutott el a közvéleményhez a gondolat, hogy a kevesebb búza kevesebb és drágább kenyeret, a kevesebb kukorica drágább húst, a kevés szőlő kevesebb bort jelent. A termelésbe fektetett növényvédelmi és üzemanyagköltségek sem fognak megtérülni, nem is beszélve az emberi munkáról. Afrika népeit féltettük már az esetleg kieső ukrán gabonaexport miatti éhínségtől,

A vakáció utolsó hetében aztán visszatért a meleg, alig mozgott a levegő, de a szőlők a rövid égi öntözést követően már lényegesen jobban néztek ki. Sokan maradtak a szabadság utolsó napjaira is a Balaton mellett.

A nyár végére esténként a tóparton olyan volt a hangulat, mintha nem lenne holnap. Hogy a szabadság vége vagy az előző két járványos év okán, esetleg a szomszédban zajló háború és az érzékelhető masszív áremelkedések miatt bizonytalanná váló jövő okán, nem tudom, de emberek tömegei vetették magukat a bulikba. Nemcsak a szokásos zamárdi tuc-tuc hangjait hozta át a szélcsendben a víz, de éjfél után is rock and rolltól zengett az alsóörsi színpad, szólt a szomszéd borászat melletti szőlőbeli diszkó, és magánházak udvarán is versenyre keltek velük a hatalmas hangszórók, elnyomták a paloznaki faluház nyárbúcsúztató estjének hangjait is.

a részeg vendégek minden asztalnál a szomszédokat akarták túl­üvölteni.

Egészen szombat éjfélig, amikor viharos szél támadt, és villámlással gyors zivatar érkezett, véget vetve a mulatozásnak.

A Csopak és Paloznak közötti völgyben hirtelen csönd támadt, amelyet csak ritkán zavart meg az er­dőből leránduló vaddisznókondák csámcsogása és röfögése.

Akkor most szüret!

Nyitókép: Shutterstock