Jogállamisági vita – elmozdulás a holtpontról?

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Augusztus 22-én éjfélkor járt le a határideje annak, hogy a magyar kormány elküldje az Európai Bizottságnak címzett válaszlevelét. Ebben a kabinet konstruktív megoldási javaslatait közölte a Brüsszel által vele szemben megfogalmazott jogállamisági aggályokra vonatkozóan. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter rendkívüli kormányinfón nyomatékosította, hogy a kormányzat több mint tíz törvény módosítására tett javaslatot ennek jegyében.

A kormányzat megoldási javaslatai elméletileg nyitott kapukat döngetnek. Jóllehet az egyeztetés részletei titkosak, ha a sajtóhíreknek hinni lehet, az Európai Bizottság prioritásai három pontban összefoglalhatók: egyrészt hazánknak megfelelő kereteket kell kidolgoznia az állami hatóságok jogellenes döntéseinek megelőzésére, másrészt dolgozni kell az összeférhetetlenség megelőzését biztosító mechanizmusokon, harmadrészt pedig növelni kell a hatékonyságot az európai források terhére elkövetett csalások felderítésének területén, egyúttal a felelősségre vonást korlátozó tényezőket is meg kell szüntetni.

Az Európai Bizottság és a magyar kormányzat helyzetértékelése eltér a tekintetben, hogy a jelenlegi jogszabályok kellőképp biztosítják-e az uniós költségvetés védelmét. A jogállamisági aggályok egy része a hazai jogrendszer meg nem értéséből fakad, tisztázásuk jelenleg is zajlik. Ezen túlmenően a kormány amellett, hogy megfelelő garanciaként tekint a hazai keretekre, a Brüsszel által kért szigorításokat is elfogadhatónak tartja a megegyezés érdekében. „Nincs semmi titkolnivalónk a bizottság előtt” – rögzítette a Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Budapest gesztust gyakorol

Az Országgyűlés asztalán lapzártakor legalább két jogszabályi előterjesztés szerepel, amely abba az irányba mutat, hogy Brüsszel prioritásai rövidesen összhangba kerülnek a kormányzat javaslataival. Az egyik ilyen előterjesztés a hazai büntetőeljárás „forradalminak” tekinthető reformja. Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén – ez a címe annak a hazai büntetőjogban példátlan külön eljárásnak, amellyel a kormány a kiemelt korrupciós ügyekben szavatolná a vádkikényszerítést. Ez utóbbi jogintézmény az eljárási reform kulcsfogalma: az érintettségre tekintet nélkül minden ember számára lehetővé tenné azt, hogy ha például az ügyészség elutasítaná is a büntetőeljárás lefolytatását, az igazukhoz ragaszkodó polgároknak maradjon eszköz a kezükben.

A kormány másik, ma ismert előterjesztése a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvétel garanciáit erősítené. Eszerint a jogszabály-­előkészítésben a Központi Statisztikai Hivatal is részt venne, a kormányzat pedig vállalta, hogy 90 szá-
­zalék lesz azon jogszabálytervezetek aránya, amelyek társadalmi egyeztetésen vesznek részt. A továbbiakban nem lehetne mellőzni a társadalmi egyeztetést arra hivatkozva, hogy a sürgős elfogadáshoz kiemelt közérdek kapcsolódik.

Bővülne a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jogköre is: a Kehi ellenőrizni fogja, hogy az ellenőrzött miniszterek teljesítik-e a társadalmi egyeztetés előírásait. E körben a hivatal eljárási bírságot, mulasztás esetén pedig szankcióként pénzbírságot szabhat ki. Az általános társadalmi egyeztetésre minimum nyolc napot kellene biztosítani, miniszteri rendelet, kormányrendelet esetén pedig öt nap lenne a rendelkezésre álló idő.

„Új luxemburgi kompromisszum”

A jogállamiság kikényszerítését a 2000-es évek óta kétféle eljárás szolgálja, a két eljárás mellé pedig néhány éve egy harmadik is besorolt. Habár bizonyos jogállamisági aggályok miatt a 2000-es években Ausztriát is megcsapta a „hetes cikkely” szele, a jogállamiság kérdése végül Magyarországgal és Lengyelországgal forrott össze a 2010-es évek második felére.

A fősodratú európai médiában a két országot jellemzően olyan helyként aposztrofálták, mint ahol a jogállamiság „visszaesőfélben” van (backsliding). A negatív politikai keretezéshez az Európai Bizottság prominens politikusainak nyilatkozatai további fűtőanyagként szolgáltak.

Az Európai Bizottság által előterjesztett jogállamisági kondicionalitási rendeletet végleges formájában 2020 decemberében fogadta el az Európai Tanács. Az uniós csúcs jelentősége abban áll, hogy ekkor rögzítették: bármilyen újfajta jogállamisági eljárás csak akkor indítható egy tagállam ellen, ha a jogállamisági problémafelvetésnek uniós költségvetési vonzata is lehet.

A magyar és a lengyel fél érdeke az volt, hogy ha a jogállamiság fogalmának parttalanságára vonatkozó érveket bárki alulértékelné, legalábbis valamiféle kapaszkodót sikerüljön beépíteni a joganyagba a méltányos kikényszeríthetőség biztosítása céljából. Lengyelországnak és Magyarországnak a konszenzusos döntéshozatalban rejlő tárgyalási potenciált kiaknázva sikerült mindezt elérnie. Ugyanezzel a stratégiával Charles de Gaulle francia elnök is élt a hatvanas években, az üres székek politikájának alkalmazásakor.

Jogelvből érték

A jogállamiság elképzelése az uniós joganyagban alapelvi szinten először az 1990-es évek elején jelent meg. Ekkor még azonban csak a preambulumban, vagyis a jogszabály azon részében, amelyhez közvetlen joghatás nem fűződik. Ezzel összességében semmi probléma, az alapelvek funkciója ugyanis kettős: egyrészt jogalkotási érdeket közvetítenek, másrészt iránytűként szolgálnak arra vonatkozóan, hogy kétség esetén a jogszabályokat milyen szellemiségben kell alkalmazni.

Lényeges változást 1997 hozott: az amszterdami szerződés már a kötelező erejű normaszövegbe építve is tartalmazott jogállamiságra vonatkozó rendelkezést, s ez ma is így van. Ma pedig már „értékként” kell hivatkozni a jogállamiságra. Ez a tény pedig sajnálatos módon lehetőséget ad arra, hogy a politika területére szivárogjanak át jogállamisághoz kapcsolódó olyan részletkérdések, mint például a demokratikus felhatalmazás vagy a férfi-nő kapcsolat megítélése.

Ezekre a kérdésekre a tagállamok eltérő módon tekintenek, a jogállamiság pontos értelmezési körével kapcsolatban pedig az uniós jogrend azóta is szűkszavúan fogalmaz. Ez nem véletlen: az elvek és az értékek között a különbség épp az, hogy előbbi tartalommal tölthető meg, utóbbi viszont sokszor parttalan viták táptalajává válik.

Ez az uniós jogrend esetében azért jelent problémát, mert az EU-s jogot végső soron az Európai Unió Bírósága érvényesíti – vagyis egy túlságosan megfoghatatlan fogalom túlságosan nagy hatást gyakorol a mindennapi életviszonyokra. Kis túlzással éppúgy, mint amikor a színpadi lőfegyverbe éles lőszer kerül. A diskurzus jelenlegi állása szerint az Európai Bizottságnak harminc napon belül kell értékelnie Budapest válaszát. Ha idén megállapodás születik, nagyjából húszezermilliárd forint érkezhet Magyarországra.

Röviden megjegyzem

*** 

Nyitóképen: Louis Charles Moeller: Különböző vélemények. Fotó: Wikipédia