Több százezer amerikai középosztálybeli fiatal vaskos összegeket kipenget azért, hogy megélje a nagy mítoszt, amely a szülei korosztályát „nagy generációvá” (brr!) avatta, de Yasgur dimbes-dombos farmja helyett, ahol a hippik annak idején biblikus álmokba ringatták magukat, we’ve got to get ourselves back to the garden (az egész Woodstock-jelenségből eleve Joni Mitchell vonatkozó dala, kvázihimnusza a legjobb, abból tényleg kiérezhető valami nagyság, az ott és akkor tündökletes egyszerisége, más kérdés, hogy maga Mitchell ott sem volt a fesztiválon, a menedzsere egy tévéműsor felvételére küldte el helyette, és ha belegondolunk, ez többet elmond az amerikai valóságról, valósághiányról, a hitelesnek és a hiteltelennek a jellegzetesen amerikai összecsúszásáról, mint bármi más), szóval a hippiéden helyett egy elhagyott katonai támaszpont várja őket, árnyék sehol, csak a kifutópálya forró aszfaltja meg a ridegen kapitalista fesztivál-infrastruktúra, aminek nem kell sok, hogy megadja magát.
A gyerekek sem azok, akik harminc évvel azelőtt voltak, az ő nemzedékük MTV-n szocializálódott, alapélményük a pax americana jóléti zavartalansága, komfortos, ámde kevéssé inspiráló, rágógumilágy közege, nincsenek világjobbítói álmaik, még csak politikai meggyőződéseik sem, hacsak azt a homályos, de rendkívül profitábilis háborgást nem vesszük annak, amit a Rage Against the Machine meg hasonszőrű zenekarok táplálnak beléjük.
Egyszóval 1999-ben semmi nincs meg ahhoz, hogy Woodstock Woodstock legyen,
béke, szeretet és egymásra találás helyett van hőguta, szarban-húgyban dagonyázás, halmozódó szemét, szexuális erőszak és persze ócska nu metal, a fiatalok az utolsó estére végleg bekattannak, furnérlemezeket tépnek le, vastraverzeket döntögetnek, kamionokat gyújtanak fel, és az árusokat fosztogatják.
A Netflix háromrészes dokumentumfilmjében (Trainwreck: Woodstock ’99) ellenszenves minden megszólaló. Ellenszenvesek, mert komolytalanok, miközben persze nagyon-nagyon komolyak, el vannak telve annak a fontosságától, amit megéltek, valaki ki is mondja, hogy mintha háborúban járt volna.