Sohrab Ahmari teheráni születésű amerikai konzervatív publicista, az MCC vendégelőadója tartott beszédet az idei Kötcsei találkozón. A zárt körű eseményen elhangzott beszédet teljes terjedelmében közöljük.
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ma önökkel a zárt körű találkozójukon. Engedjék meg, hogy először is gratuláljak az idei parlamenti választáson aratott elsöprő győzelmükhöz. A magyar emberek immár negyedik egymást követő alkalommal helyezték egyértelmű bizalmukat önökbe – Orbán Viktor miniszterelnökbe és az önök által képviselt politikába. Amely politika a hiteles keresztény demokrácia ígérete. Annak az ígérete, hogy a kormánypozíciót a hétköznapi emberek helyzetének védelmére és javítására használják. A felelős realizmus és a mérsékelt politika ígérete. Ez utóbbiról, a realista és mérsékelt politikáról szeretnék ma beszélni önöknek.
A politikai élet egyik legnagyobb iróniája, hogy ma itt állok önök előtt. Több mint egy évtizede, 2011-ben jártam először Magyarországon. Bostonban voltam joghallgató, de már akkor vonzódtam az újságíráshoz. A szerződési jogról és a csődjogról szóló órák között a nagyvilág dolgairól szóló cikkeket, esszéket írtam. Azon a nyáron elhatároztam, hogy riportutat teszek Magyarországra. Az amerikai fősodratú média már akkor arra figyelmeztetett, hogy ez a kis, tízmillió lelket számláló ország vészesen távolodik attól a nemzetközi liberális konszenzustól, amelynek a hidegháború után minden ellenvetés nélkül érvényesülnie kellett volna – a történelem vége teóriája szerint.
Magyarország szélsőségek irányába való elmozdulása a „fokozódó nacionalizmusban” mutatkozott meg, továbbá abban, hogy vezetői „megpróbálták újratárgyalni a történelmüket”, és hát mindannyian tudtuk, hogy Magyarország „rossz ország”, punktum. És erre utalt a roma kisebbséggel szembeni „brutális bánásmód” is a „soviniszta és rasszista” magyar többség részéről. Mint Magyarországgal foglalkozó leendő szerző, bevettem ezt a narratívát. Ezzel azt akarom mondani, hogy amikor először jöttem Magyarországra, a Fidesz és a miniszterelnök kritikusaként érkeztem ide.
Csakhogy a történetnek itt még nincs vége.
A német kancellár szerint Európa nem engedheti meg, hogy Ukrajna békéjéről háttéralkuk döntsenek, mert ezzel az EU egysége kerülne veszélybe.
Schmidt Ádám szerb és orosz kollégája is hasonló kihívásokkal szembesült.
Cs. Szabó László nem véletlenül lett az Európába ágyazandó magyar kultúra ügyének kitartó képviselője: származásilag is egyesített magában két világot. Rajcsányi Gellért írása.
Így nem lesz béke egyhamar.
A döntés papíron előremutató volt az erdélyi kisebbségek jogait illetően, de a Mandinernek nyilatkozó történész szerint elég csak megnézni Gyulafehérvár mai etnikai viszonyait, hogy megtudjuk, mi valósult meg az ígéretekből.
Izzott a levegő a stúdióban.
A külgazdasági és külügy miniszter megjegyezte, „az idei az Európai Unió elszigetelődésének éve volt.”
A színész 55 éves korában hunyt el.
