A kertember 4. – Hegyibeszéd

A kertember pontosan harminc évvel ezelőtt nézett először igazán farkasszemet egy kerttel. Éppen azon a napon, amelyiken megölték Laura Palmert. Természetesen nem akkor látott életében először kertet, hiszen gyermekkora egy részét is kertekben töltötte, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Azok kertek voltak, és kész. Kiváló játékterek, de gondja nem volt velük. Aztán beszorult a nagyvárosba, majd mozgalmasnak nevezhető ott-tartózkodása után egy mindenki számára váratlan, ám ihletett pillanatban elhagyta, mint valami pénztárcát egy éjszakai troli­buszon. Akkor még nem tudta, hogy örökre. Akkor még csak állt egy romos falusi kúria lépcsőjén, és szemezett a kerttel, méregette mintegy. A végében orgonabokrok sejlettek, addig fejig érő csalánmező egyéb gyomokkal tarkítva. Kezében kasza. Többféleképpen képzelhetjük el a pillanatot. Van az a klasszikus filmes verzió, hogy a kertember megélesíti a szerszámot, felgyűri ing­ujját, felnéz az égre, keresztet vet, megpödri bajszát, és lassan, megfontoltan nekiveselkedik a munkának, de ezt elengedjük. Dokumentarista szempontból nézve nagyjából úgy történt, hogy talált egy rozsdás kaszát lötyögő nyéllel, és átballagott vele Pista bácsihoz, hogy legyen olyan kedves és igazítsa, kalapálja és fenje meg, mert dolga lenne vele. Miután mindez megtörtént, visszament, beleállt egy kis terpeszbe, és nekiesett a matériának. Isteni csoda volt, hogy koordinálatlan hadonászása közben nem vágta le a saját lábát rögtön az elején. Úgy egy órába is beletelt, mire belejött. Addigra szabadultak fel és el a gének. A saját nagyapjává változott. Mozdulatai lelassultak, miként a légzése is, a zihálásból tempó lett, a szívdobogásból ritmus. Néha megállt, összeszedte maga körül, amit talált. Éjjeliedényt, földbe süllyedt szögesdrótot, bálamadzagot és temérdek üveget, mikor mit. Egy több méter hosszú, meglepően jó állapotban lévő vasúti sínnél kissé elmerengett. Estére elért az orgonákig és a düledező bástyáig, és megfordult. Ekkor látta meg igazán, hogy mit vett. Úgy általában és a nyakába.