Egy év újra a tálibokkal

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa

A nemzetközi közösség torkán azóta sem ment le a gombóc, a reálpolitikai érdekek tárgyalást, a kapcsolatok fenntartását követelik, az értékelvű külpolitikai normák – különösen a Nyugat esetében – viszont nehezen birkóznak meg azzal a ténnyel, hogy a funda­mentalista mozgalom és úgy általában a konzervatív afgán társadalom többsége számára sokadlagos szempontot jelentenek az emberi jogok, a szólásszabadság vagy a nők jogai.

legitimitásukat az erőszak és a társadalom értékrendjének alapos ismerete adja, hiszen közülük származnak. 

A 20. században, illetve az utóbbi negyven évben az erőszak részben abból fakadt, hogy az elit a társadalom számára túlzott gyorsasággal akarta modernizálni az országot. A tálibok nem követik el ezt a hibát, és így nem is kell belesétálniuk a kommunista rendszert és a liberális demokráciát építő elitek csapdájába, miszerint gyors modernizáció csak külső erőforrásokból lehetséges, ami pedig intenzív külső – régen brit, majd szovjet, legutóbb pedig amerikai – befolyást is jelent.

A tálibok 1994 és 2001 közötti uralmát jellemző idegengyűlölet és vallási fundamentalizmus páriastátuszt, majd az Egyesült Államok beavatkozását eredményezte. Még fő szponzoraik, Szaúd-Arábia és Pakisztán is kihátrált mögülük. 

A hatalomba való visszatérésük óta eltelt év tapasztalatait nézve viszont kijelenthető, hogy a tálibok tanultak a múltból. Kormányozni most sem tudnak, értékrendjük ma is szuperkonzervatív (lásd a lányok oktatását),

de a nemzetközi legitimitás és kapcsolatok jelentőségét felismerték.

Lazítás tálib módra Kabul visszafoglalása után

A kapcsolat folyamatos a nemzetközi közösséggel, a múlt hónapban Üzbegisztánban volt nagy nemzet­közi konferencia, ahol a mozgalom képviselői az amerikai delegációval külön is találkoztak. Az EU diplomatái visszatértek Kabulba: a képviselet épületét azok a tálibok őrzik, akik egykor háborúztak a nyugati diplomaták ellen.

A táliboknak még sokat kell tenniük, hogy hitelesek legyenek a nemzetközi közösség szemében:

Megígérték, hogy az új tanévben a lányok járhatnak iskolába, majd a tanévnyitó napján eltiltották őket. Az Al-Káida vezérét úgy lőtte ki Kabulban a CIA augusztusban, hogy két nappal korábban a tálib kormány ügyvivő belügyminisztere egy tévéinterjúban kijelentette, hogy a terroralakulatnak nincs szervezett jelenléte az országban – ráadásul Ajman az-Zavahiriék a családja házában laktak.

A nemzetközi közösségnek elsősorban a terrorizmus és a migráció miatt kell továbbra is foglalkoznia Afganisztánnal. Az Al-Káida mellett mindenféle közép-ázsiai, pakisztáni és indiai terrorszervezet is menedéket élvez az országban, annak ellenére hogy a tálibok ígéretet tettek az amerikai kivonulásért cserébe ezek felszámolására.

és bár az nem veszélyezteti a tálibok uralmát, a jelenléte erősödik az országban.

A migráció másfajta probléma. Eddig egyetlen afgán kormány sem tudta ellenőrizni az ország határait, és ez a táliboktól sem várható. A polgárháborús állapotok folyamatos kivándorlást eredményeztek az utóbbi negyven évben, de a tálibok rendfenntartása azt hozta magával, hogy az ENSZ becslése szerint

Egy Világbank által készített anyag szerint sok helyen azért tudnak iskolába járni a gyerekek – hatodik osztályig a lányok is –, mert végre biztonság van vidéken.

Az ukrajnai háború idején az Afganisztánra irányított figyelem gyorsan gyengül. A tavaly sokak által vizionált kínai befolyásszerzésnek sincs nyoma, Pekingnek ott van Tajvan és a gazdasági lassulás problémája. A közép-ázsiai ország az elkövetkező években sem fog felvirágozni: groteszk módon az lesz a siker jele, ha a tálibok stabilizálni fogják a hatalmukat. 

(fotó: Mandiner archív)