Pacsirták vagyunk vagy baglyok? A szervezetünkben számos biológiai óra működik, ezek közül kiemelkedően fontos a cirkadián óra, amely a 24 óránként ismétlődő változásokhoz való alkalmazkodásra készít fel bennünket.
Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.
A cirkadián kifejezés a latin circa (körülbelül) és dies (nap) szavakból áll össze. A 24 órás periódus a Föld forgásából adódik, amely pontosan előre jelezhető változásokat eredményez a környezetünkben, mint a fény és a sötétség, az alacsony és magas hőmérséklet váltakozása. Az ilyen változásokhoz való alkalmazkodás evolúciós előnyt jelent, hiszen a cirkadián óra a várható környezeti módosulásoknak megfelelően alakítja viselkedésünket és élettani folyamatainkat. Cirkadián ritmust mutatnak az anyagcsere-folyamatok, az alvás és az izomerő, valamint a memória és a motoros aktivitás is.
A környezet és a szervezet közötti erős, 24 órás összhang összetett biológiai rendszeren alapul. A téma fontosságát jelzi, hogy a 2017-es orvosi Nobel-díjat Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young a cirkadián ritmus – az ecetmuslica cirkadián órája – hátterében húzódó molekuláris mechanizmusok feltárásáért kapta.
A hangulati életünk napszaki ingadozást mutat, így nem meglepő, hogy a hangulatzavarokat, kiemelten a depressziót is kapcsolatba hozták a cirkadián ritmus zavarával – állapítja meg élettani és lélektani vizsgálatai alapján három magyar kutató: Baksa Dániel, Petschner Anna és Juhász Gabriella. Újabban olyan betegségek kapcsán is felvetődik a cirkadián ritmus zavarának lehetséges szerepe, melyek esetében korábban nem merült fel. A fejfájások közül a kifejezetten heves, mindig féloldali és jellemzően a szem környékén jelentkező fájdalommal járó klaszterfejfájás cirkadián ritmust mutató rohamok formájában jelentkezik – leginkább éjjel –, és a migrénes rohamok tipikus napszaki ingadozásának lehetősége is felmerül, bár ennek esetében még további vizsgálatokra van szükség arról, hogy jelentős szerepet játszik-e a cirkadián ritmus zavara.