Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
Szepesi Attila nevével úgy húsz évvel ezelőtt találkoztam először. Rendhagyó módon nem is a verseit olvastam először, hanem az esszéit, a 2002-es Tündérek és katonák című kötetének írásait. A címadó írás Derszu Uzaláról szólt, a vadászról, akit az orosz író-felfedező V. K. Arszenyjev örökített meg elsőként. Ez az esszé elementáris hatással volt rám. Olyannyira, hogy írtam is egy levelet Szepesit Attilának. Nem emlékszem, válaszolt-e, de nem is ez a lényeg. A Szepesi írásaival való találkozásom az egyre ritkább „nagy konstellációk” egyike volt. A kivételes pillanatok egyike, amikor az ember valami olyasmit ismer meg, amihez mélyről köze van, ami szó szerint életbevágóan fontos a számára. Elég kevés ilyen íróval találkoztam életemben.
Az esszéi után ismerkedtem meg a költészetével, ezzel a sajátos tüneménnyel, amely leginkább Weöres Sándor költészetével rokon. Az élet, a létezés „karneváli” természetének megfigyelése, talán ebben áll ennek a költészetnek a lényege. És egyfajta múlhatatlan csodálkozás jegyében. E csodálkozás nélkül nincs költészet. Amikor a Teremtés emberi ésszel felfoghatatlan művével szembesülünk, a fenséges jelenlétével, tényleg nincs más, csak ez a csodálkozás. Ahogy azon is csodálkozom – bár ez a csodálkozás más természetű –, hogy Szepesi Attila életműve mennyire nem látszik manapság. Persze, sok minden nem látszik, aminek látszania kellene, miért épp Szepesi látszana.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
A krimiírás nagyasszonya hűtlen férjekbe botlott, de csillaga végleg fölragyogott rejtélyes eltűnését követően: fél Anglia őt kereste, pedig marketingkampány lehetett az egész – bosszúval megspékelve.
A kalandvágyó ifjú önként csapott föl huszárnak, nagy szerelme miatt agglegény lett, korszakos botanikus, gazdasági vezető, és rendőrfőnök volt, ráadásnak „beindította” a népi irodalmat.
A magyar költészet egyik legkülönlegesebb alakja pesszimista volt, alkoholproblémákkal küzdött, mégis a romantika prófétájává vált, és világklasszis művésznek tekinthetjük.
Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.
Már senki sem akar harcolni Ukrajnában, a maffiakormány az utcán elrabolt embereket küldi meghalni.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 70. rész.
