Abe Sinzó öröksége

Lovászy László írása a Mandiner hetilapban

Az exminiszterelnök gyilkosa nem konzervatív és patrióta nézetei miatt ölte meg Abét, hanem – mint mondta – elégedetlen volt vele. Bármit jelentsen is ez, valószínűleg nem értette hazája összetett helyzetét sem. Japán sikerének kulcsa ugyanis egy bonyolult képleten alapul: az ország úgy tanul a világtól, hogy valójában oktatja. Tulajdonképpen mindenki azt hiszi, hogy Japán pusztán másol, de valójában nem azt teszi, hanem újradefiniálja és új tartalommal tölti meg mindazt, amit másolandónak tart. Ez lényegében oda vezetett, hogy a geopolitika ikonikus szerzője, Samuel Huntington híres, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művében már külön civilizációként azonosította Japánt, elhatárolva a konfucianizmustól. Gyakorlatilag egyetlen ország testesít meg egy önálló emberi civilizációt a saját területén – ez figyelemre méltó és egyedülálló teljesítmény világunkban. A kultúrából fakadó innovációs hajlam már-már kényszer: nemcsak átvenni, hanem úgy fejleszteni, hogy valami más szülessen. Talán ez a legnagyobb tanulsága Japán utóbbi bő két évszázadának, és pont ez az, amivel egy viszonylag fejletlen mezőgazdasági országból a G7 egyikévé, vezető ipari hatalommá válhatott. Tulajdonképpen ez a japán modell titka: miközben mindenki más úgy látja, hogy együtt mennek, ő a saját útját járja, megőrizve nemzeti identitását és tradícióit, nem feladva hagyományait és önazonosságát.

Japán – akárcsak hazánk – a 2010-es években ismét fordulóponthoz és talán korszakváltáshoz érkezett, hiszen olyan új folyamatok bontakoztak ki, amelyekre az addigi válaszok már nem voltak megfelelők és elegendők: drámaian csökkenő születésszám, az eltartottsági ráta romlása, külső migrációs nyomás erősödése, súlyosbodó nyersanyag- és energiafüggőség, járműipari átalakulás stb. Ebben a turbulens időszakban került hatalomra a konzervatív Abe Sinzó a Liberális Demokrata Párt színeiben, s elsősorban két társadalompolitikai területen tette le a névjegyét: a nők foglalkoztatása és a robotok elterjesztése terén. Ma már a hagyományos eszközökhöz való visszatérés is látványos Japánban, például a korábbinál aktívabb családpolitika a gyermekvállalás ösztönzésére. Abe felismerte, hogy a nők alacsony foglalkoztatási rátája önmagában nem fogja növelni a termékenységet: az „otthon maradó”, háztartásbeli nők nem fognak több gyermeket szülni. 2012 előtt a japán nők foglalkoztatottsága nem érte el az 50 százalékot, és bár termékenységi rátájuk nagyon alacsony, a képzettségük a világ élvonalába tartozik: az EU átlagát közel, a magyar adatot pedig bőven 50 százalékkal haladja meg. Abe Sinzó a nők helyzetének javítását tűzte ki célul a bevándorlás elkerülése és az ország hagyományainak, tradícióinak védelme érdekében is. 2013-ban indította útjára a később womenomics néven ismertté vált programját, amely a nők munkaerőpiaci helyzetének javítását és az ingyenes óvodáztatás bevezetését célozta arra a felismerésre építve, hogy az egykeresős családmodell nem lesz fenntartható, ráadásul az idősek gondozása is egyre inkább a család nő tagjaira hárult.

Ehhez társult a robotizáció, amely javíthatja a családi munkamegosztást, kiváltva számos időrabló háztartási munkát. A mosógépnek is történelmi hatása volt, többórás elfoglaltságot váltott ki az 1900-as évekhez képest.