Az irigység társadalma

Visszatérünk a klasszikusokhoz. René Girard (1923–2015) a történelemről, pszichológiáról és esztétikáról koherens egészként gondolkodó utolsó szellem­óriások egyikeként vonul be a filozófia történetébe. A tudásterületek szintézise a legmagasabb rendű emberi intelligencia megnyilvánulása, ami időtlenségében mindig meghaladja a specialisták csúcsteljesítményeit. Girard állításai például az irigység jelentőségéről aktuálisabbak, mint valaha.

Szerzőnk történészként kezdte, de irodalmárként fejezte be pályafutását, a világ legjobb egyetemei közül a Duke, a Johns Hopkins és a Stanford kampuszán is katedrát kapott. A történelem mozgatórugóit irodalmi műveken keresztül fejtette vissza, pont úgy, ahogyan Heinrich Schliemann a homéroszi eposzok alapján rátalált Trója maradványaira. Deceit, Desire and the Novel (csalás, vágy és a regény) című bemutatkozó kötete Cervantes, Stendhal, Flaubert, Dosztojevszkij és Proust írásművei mentén tárta fel a vágy szerepét a társadalomban.