Földrajz, éghajlat, demográfia – a történelem legfontosabb erőkarjainak gazdag szakirodalma van. A közösségek belső életét meghatározó irigység azonban máig tabunak számít, pedig az elmúlt évezredek minden sikeres társadalmát ez döntötte be – vallotta René Girard, akinek munkássága több mint időszerű.
2022. június 08. 20:38
p
0
0
0
Mentés
Böszörményi-Nagy Gergely
Visszatérünk a klasszikusokhoz. René Girard (1923–2015) a történelemről, pszichológiáról és esztétikáról koherens egészként gondolkodó utolsó szellemóriások egyikeként vonul be a filozófia történetébe. A tudásterületek szintézise a legmagasabb rendű emberi intelligencia megnyilvánulása, ami időtlenségében mindig meghaladja a specialisták csúcsteljesítményeit. Girard állításai például az irigység jelentőségéről aktuálisabbak, mint valaha.
Szerzőnk történészként kezdte, de irodalmárként fejezte be pályafutását, a világ legjobb egyetemei közül a Duke, a Johns Hopkins és a Stanford kampuszán is katedrát kapott. A történelem mozgatórugóit irodalmi műveken keresztül fejtette vissza, pont úgy, ahogyan Heinrich Schliemann a homéroszi eposzok alapján rátalált Trója maradványaira. Deceit, Desire and the Novel (csalás, vágy és a regény) című bemutatkozó kötete Cervantes, Stendhal, Flaubert, Dosztojevszkij és Proust írásművei mentén tárta fel a vágy szerepét a társadalomban.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.