Búza lehet, békesség nincs

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

Néhány hete egy korábban ismeretlen kelet-­ukrajnai városkán, Szjevjerodonecken van a világ szeme – május közepe óta e város térsége képezi az orosz–ukrán háború forró pontját. A Donyec folyó mentén fekvő Szjevjerodoneck, illetve a közeli Liszicsanszk térségében makacsan dúló harcok, illetve az ott tapasztalható orosz előrenyomulás voltaképpen egy néhány héttel ezelőtti, azóta sem korrigált ukrán politikai hiba következménye.

„Ukrajna elkövette ugyanazt a hibát, mint a háború elején Oroszország Kijev mellett. Politikai okokból bent maradt egy katonailag nehezen tartható pozícióban, nem törődve az árral” – nyilatkozta a helyzetről Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője.

Szorult helyzetben az ukránok

A politikai okok nem különösebben komplikáltak: a szjevjerodonecki–liszicsanszki kis folyóparti kiszögellés a Luhanszki terület utolsó olyan része, amelyet Ukrajna ellenőriz, ha ez elvész, a közigazgatási egység – amely egyébként a Donbasz két területe közül a könnyebbik préda – teljes egészében orosz fennhatóság alá kerül.

E politikai kudarc néhány hetes kitolásáért áldozza most fel Ukrajna itteni erőit, amelyek bekerítésével és ledarálásával Oroszország gyengíti a következő célpontot, a Donecki terület még ukrán kézen lévő részeit. Ez utóbbi szempontból egyébként

vagy fel kell robbantaniuk őket, jelentősen akadályozva ezzel saját további mozgásukat a Donecki terület felé.

Ukrajna a napokban még tartotta utolsó állásait, jelentős részben a Nyugatról érkező tüzérségi rendszereknek köszönhetően: a lengyel Krab, a francia CAESAR és az amerikai M109-es önjáró lövegekből, a brit M777-es és a brit–német–olasz fejlesztésű FH70-es vontatott tarackból a lengyel Keleti Tanulmányok Központja szerint 150 érkezett már Ukrajnába 50 szovjet rendszer mellett, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok pedig közben elindította az ukrán katonák kiképzését egyes nyugati rakétasorozatvető-típusokra.

Erre az angolszász nyomásra az orosz fél is reagált a sajátos módján: a Donyecki Népköztársaság két brit (Aiden Aslin, Shaun Pinner) és egy marokkói (Szaaudun Brahim) „zsoldost” állított bíróság elé és ítélt halálra – ezzel nyomatékot adva azon korábbi orosz bejelentésnek, hogy a nyugati országokból Ukrajnába harcolni érkező zsoldosokra nem vonatkozik a nemzetközi hadijog szerinti védelem. Számos szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a „zsoldosok” valójában az ukrán hadsereg szerződéses katonái voltak, így igenis megilletné őket a hadifoglyoknak a nemzetközi jog szerint járó védelem.

Azonban a Donyecki Népköztársaság által elítéltek esetében gyakorlatilag mindegy, hogy zsoldosokról vagy szerződésesekről van szó, ugyanis az Oroszországon kívül jóformán senki által el nem ismert bábállamon csak akkor lehetne számon kérni a nemzetközi jogot, ha valaki leülne vele tárgyalni, amire a nyugati hatalmak még háborúba keveredett állampolgáraik megmentése érdekében sem lesznek hajlandók. Ez a probléma mindazonáltal rövid időn belül elhárulhat, ugyanis a héten is

és döntés született arról is, hogy szeptember elsejével a Donbasz oroszok által elfoglalt részeinek iskolái átállnak az orosz tantervekre és követelményrendszerekre.

Túl erős lett a rubel

Mindeközben a hátországban is sorakoznak a 400-as árfolyamot ostromló forint birodalmából alig érthető problémák: az orosz gazdaság számára feleslegesen erős a rubel, s ahogy a mi nemzeti bankunknak állnia kell a kellemetlen kérdéseket a soha nem látott mértékben értéktelen forintunk miatt, úgy kell Elvira Nabiullina orosz jegybankelnöknek magyarázkodnia, hogy miért teszi kockára az ország exportjának versenyképességét a lebegő árfolyamrendszer fenntartásával.

Az orosz fizetőeszköz jóval erősebb, mint a háború előtt: egy dollárért 60 rubelt adnak, februárban még 72-75-öt. Bár a jegybank kitart az árfolyam lebegtetése mellett, mind az intézménytől, mint a kormánytól egyértelmű jelzések érkeztek arra vonatkozóan, hogy nem szeretne túl erős rubelt. A központi bank a múlt héten 11-ről 9,5 százalékra csökkentette az alapkamatot, ami egy olyan durva kamatvágási ciklus következő lépése, amilyentől Matolcsy György is megnyalná mind a tíz ujját. A háború kirobbantása után pár nappal, február 28-án a rubel védelmében 9,5-ről 20 százalékra rántották fel az alapkamatot, majd 17, 14, aztán 11 százalékra csökkentették, hogy most visszatérjenek a háború előtti szintre. Az infláció továbbra is magas, de az áprilisi 17,8-ről májusra 17 százalékra csökkent, így

A kormány oldaláról is alábbhagyott a rubel­védő szigor: a héten eltörölték azt a szabályozást, amelynek értelmében az exportőröknek kötelező volt valutabevételük 50 százalékát rubelre váltani. Az első intézkedést szintén február 28-án jelentette be Vlagyimir Putyin elnök, akkor még 80 százalékot volt kötelező rubelre váltani a devizában beérkező bevételekből az iszonyatos mértékben meggyengülő fizetőeszköz erősítésére. Most a gázbevételek átváltásának köszönhetően túlzottan is megerősödő rubel mellett már nincs rá szükség.

Török gabonakíséret

Az élelmezési helyzet kevéssé rózsás a világ azon részein, ahol a lakosság ukrán gabonán élt – a régóta rebesgetett gabonakrízis megoldására szerencsére történt lépés a múlt héten, ugyanis Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Ankarába látogatott török kollégájához, Mevlüt Çavuşoğluhoz, hogy az ENSZ által előkészített „gabonamentési akció” részleteiről tárgyaljanak. Törökország hajlandónak mutatkozott arra, hogy kíséretet nyújtson az ukrajnai kikötőkből gabonát szállító hajóknak, de Vahit Kirişci mezőgazdasági miniszter arra is utalt, hogy országa 25 százalékkal a piaci ár alatt vásárolta meg az ukrán gabonát.

A gabonaexport technikai megvalósítása azonban nehézségekbe fog ütközni, ugyanis

– az oroszok az ukrán hadihajók mozgását korlátozandó, az ukránok pedig azért, hogy az orosz hadihajóktól védjék egyetlen megmaradt nagy kikötőjüket, Odesszát.

A gabona­exportról ezért még Ukrajnával is tárgyalni kell, Kijev ugyanis biztonsági garanciákat követel annak érdekében, hogy az oroszok ne támadjanak rá Odesszára a gabonakorridort kihasználva.

Az Ukrajnában rostokoló huszonkétmillió tonna gabona kijutása olyan üzenetet hordoz a világ számára, amilyenre az már majdnem négy hónapja vágyakozik: hogy ha bor és békesség nincs is, a búza által legalább van remény.

Nyitóképen: Szjevjerodonecki életkép június 11-én. Fotó: AFP / Viktor Antonyuk / Sputnik