A politikai filozófia hazatér

Most, hogy megnyíltak a Németország egyesítéséről szóló francia, angol, orosz, amerikai archív anyagok, még jobban kirajzolódhat a kép arról, milyen hatalmi erők hogyan alakították a világot több mint harminc évvel ezelőtt, beleértve a teljes kelet-európai rezsimváltásokat. Noha semmit nem lehet teljesen megtervezni, egy változás főbb elemeit igen. Ha a 20. század Amerika évszázada lett, akkor a 21. század kérdése, hogy így marad-e, illetve az amerikanizáció (az amerikai befolyás) folytatódik-e. Valójában a jelenleg zajló háborúnak ez a tétje, az első nagyobb konfliktusa ennek a küzdelemnek. Hogy Amerika befolyásol, beavatkozik, és ha kell, háborút indít, eddig is megtapasztaltuk. Azt azonban még nem, hogy egy nagyhatalmi jogosítványokkal rendelkező európai ország, Oroszország háborút indítson az amerikai gazdasági, tudományos, kulturális befolyás továbbterjedésével szemben.

Nem kérdéses, hogy elsősorban Európa amerikanizálódott az utóbbi fél évszázadban. Az európai társadalom és kultúra teljesen átitatódott az amerikai életmód, szokások, gondolkodásmód elemeivel. Hogy mi a tudomány, a tudományos teljesítmény – s most nem az egzakt tudományokra gondolok –, azt amerikai mércével kell mérni. A háború utáni politikatudományt az amerikai politikatudomány teremtette meg mind intellektuális, mind anyagi értelemben. Ennek volt része a politikai filozófia is, amely a reneszánszát élte meg a 20. században. Amerika olyan politikai gondolkodókat fogadott be, mint Leo Strauss, Eric Voegelin, Hannah Arendt, és másokat, akiknek jelentős tanítványi körük lett. Noha azt állítják, hogy filozófusok alapították, az Egyesült Államok sosem volt filozofikus ország, ahogyan az ókori Róma sem. Amerika egyetlen amerikai filozófiai újítása a pragmatizmus volt. Ahhoz, hogy lássuk, mekkora a különbség az amerikai és az európai filozófia között, érdemes összehasonlítani a pragmatista John Dewey alkotását (How We Think) Martin Heidegger könyvével (Was heißt Denken?). Mind megközelítésben, mind mélységben jelentős különbség van a két filozófus műve között a gondolkodás mibenlétéről. Európának nagy szüksége van rá, hogy gondolkodásának – görög, római, keresztény – hagyományait önmagára koncentrálva újraszervezze. A politikai filozófiának haza kell térnie, hogy föl tudjuk tenni az európai ember legfontosabb kérdéseit.