Kora reggel a kikötőben. Alig múlt hat óra. Sikerült rávennem magam, hogy felkeljek, bár nem volt olyan nagyon nehéz. A szállásunk melletti kamionrakodó egész éjszaka üzemel, de csak hajnalban kapcsolnak rá igazán. Konténereket pakolnak komótosan a platókra. Az iroda előtt – ami szintén egy kiszuperált konténer – egész éjszaka hangosan dumálnak, söröznek és kártyáznak a félmeztelen, strandpapucsos férfiak.
A család vígan alszik, én csak forgolódom. Félálom, különös képvonulások az ébrenlét illékony határvidékén. Egy vitorlást látok, régimódi fahajót, amint épp indulni készül. Férfiak és nők álldogálnak a korlátnak dőlve. A nőkön széles karimájú szalmakalap, a férfiakon tengerészsapka. Az egész jelenet olyan, mintha mondjuk 1887-ben járnánk. Én is felszállok a hajóra, és leülök egy ládára. Hallom a hátam mögül, amint valaki azt mondja, hogy az úti cél Cherso. Ebben a lebegő félálomban is eszembe jut, hogy Cherso egy sziget, horvátul Cres a neve, néhány éve jártunk ott.
Felébredek. Fogalmam sincs, honnan került elő ez a jelenet, de az egész annyira valóságosnak tűnt, hogy egy ideig nem tudom eldönteni, hol vagyok. Sokszor láttam már hasonló képeket félálomban, furcsa módon a legtöbb ilyen jelenet 19. századinak tűnő környezetben játszódott. Az egész annyira átjárt intenzív és életteli atmoszférával, hogy nem írhatom pusztán a képzelet vagy az álomtevékenység számlájára.
Persze lehet, hogy az agyamban felhalmozódott számtalan kép és benyomás áll össze ilyenkor kisfilmmé. Nem tudom. De inkább hajlok arra, hogy valami másról van szó. Szinte semmit nem tudunk arról, amit Jung kollektív tudattalannak nevez, és talán ezek a képek is erről az ismeretlen vidékről származnak. Már nem hajózhattam ki ezekkel az ismeretlen férfiakkal és nőkkel, nem kerülhettem meg velük Isztria sziklás partjait, hogy eljussunk Cherso szigetére. Ahol annak idején láttam egy apró, elhagyatott kápolnát, amit telezsúfoltak ókori amforákkal. Áradt ki a tengerillat a rácsokon, odabent a félhomályban pedig ott hevertek a kagylókkal sűrűn benőtt edények egymás hegyén-hátán.
A halál sűrű, nyelven és értelmen túli, transzcendens jelenléte nehezen ereszt. Fogva tart, de ebben a fogva tartásban nincs semmi kényszer vagy sötét színezet. Győrffy Ákos írása.
A tengerbe csúszó teherszállító magával rántott a vízbe egy, a kerítésen kívül várakozó szolgálati autót is.
A Nobel-díjas magyar író munkásságát bemutató Győrffy Ákos gondolatait nem mindenhol értették meg.
A védelmi biztos az ukrán példát venné alapul.
„Minden kitörés olyan, mintha a természet leglátványosabb előadását nézném az első sorból” – magyarázta a Hawaii Vulkánok Nemzeti Park önkéntese.
A hadihajó nukleáris reaktorai most már lehetővé teszik, hogy a cirkáló saját hajtóművével közlekedjen, és az év eleje óta tengeri gyakorlatokon vesz részt.
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
Egyes édességek és nassolnivalók is kisebb kiszerelésben kaphatók, de ezt jelezniük kell az üzleteknek.
