Extraprofit a Molnál: fenntartható az üzemanyagárstop?

Mihálovics Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

A magyar kormány 2021. november közepén vezette be az üzemanyagárstopot, amellyel a 95-ös benzin és a dízelolaj árát 480 forinton rögzítette. Az intézkedéssel kapcsolatban éles kritikákat fogalmaztak meg ellenzéki oldalról, ám egyelőre minden problémát sikerült kezelni, s az elmúlt hónapok a kormányzati lépéseket igazolják.

Nem új modell: átmeneti védelem

A novemberi kormányzati intézkedés nélkül a fogyasztók folyamatos áremelkedést tapasztalnának. Április 16-ától a benzin beszerzési ára bruttó 12, a gázolajé 15 forintos emelkedést mutatott. A hatósági ár nélkül az előbbi 588, az utóbbi pedig 656 forintos literenkénti átlagárat ért volna el. Áprilisban tovább emelkedhetnek a piaci árak, így a hónap végére árstop nélkül az előrejelzések szerint a gázolajért 674 forintot kellene fizetni a kutakon. Az ársapka tehát jelentős áremelkedéstől óvja meg a fogyasztókat, ezen a ponton beigazolódott az intézkedés helyessége.

De vajon fenntartható-e az üzemanyagárstop? „Az ár­plafont elsősorban azért vezette be a kormány, mert felismerte, az üzemanyagpiac változékonysága oly mértékben kiszámíthatatlan, hogy jelentős károkat okozhat a fogyasztóknak” – mondja a Makronómnak Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energetika-üzletágának vezetője. Hozzáteszi: félrevezető fenntartható árstopról beszélni, „mert az intézkedés nem új piaci modellt, hanem átmeneti védelmet jelent a viharos olajpiaci körülmények között. A kormány az árstop bevezetése óta világosan azt kommunikálja, hogy amint a helyzet stabilizálódik, kivezeti a hatósági ársapkát”. A piaci változékonyság pedig nem csak egyirányú lehet. „A múlt év végén például az üzemanyagárak egy időre 
480 forint alá süllyedtek, jelenleg a Brent és az Urals típusú nyersolaj árának szétválása enyhíti a nyomást a nagykereskedőn. Az ősz óta a baloldalról folyamatosan érkező kritikák, amelyek a rendszer összeomlásával riogatnak, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de a piac továbbra is kiszámíthatatlan, és a fogyasztóknak nagy segítséget jelent a védelem” – értékel a szakértő.

Tovább növekvő nyereség

Az ellenzéki politikusok annak ellenére támadták az ár­stopot, hogy a 20. század számos válságos időszakában hasonló intézkedések bizonyultak eredményesnek az infláció mérséklésére. A kínálat időhöz jutott a felzárkózáshoz, és sikerült megakadályozni, hogy a válság vámszedői, egyes nagyvállalatok társadalmi károk árán szerezzenek extra­profitot. A baloldal neoliberális érvek mentén fogalmazta meg aggályait, amikor az intézkedés piactorzító hatásáról beszélt: alacsonyabb árak esetén a fogyasztók felelőtlen fogyasztásnövelését vetítette előre, és egy válság kellős közepén a munkavállalók és családok szempontjai elé helyezte a nagyvállalatokéit.

Ez súlyos hiba volt, áprilisra ugyanis kiderült, hogy a Mol olajfinomítási tevékenysége kapcsán talán még sosem volt ekkora az árrés. A koronavírus-járvány begyűrűzéséig hordónként 9,3 dolláros nyereséget könyvelhetett el a cég a finomítással, idén márciusban ez a nyereség hordónként 34,9 dollár volt. A várakozásokkal ellentétben tehát a Mol a háborús válságban is tovább tudta növelni a nyereségét. Az okokat keresve kézenfekvő a magyarázat: az olcsó orosz kőolaj a sokkal drágább nyugatival szemben. Az előbbit ugyanis a vállalat jóval kedvezőbb áron képes ma beszerezni, miután a nyugati gazdaságok és cégek önként fordulnak el tőle. Ennek köszönhető lényegében, hogy a Molnak nem okoz számottevő veszteséget az üzemanyagárstop, az olcsó orosz olaj kárpótol a hatósági ár okozta károkért. Ez azt is jelenti, hogy árstop nélkül a magyarok akár a nyugati, energia­válság sújtotta országokban jellemző árakat fizetnék a tankolásért, a magyar olajcég pedig a mostaninál is nagyobb haszonkulccsal dolgozhatna.