Stand-up

A választás jogi lezárása után az ellenzék hang­adóinak jelentős része a közmondásos japán katona harcát vívja. Kifizetődőbb – gondolják – az állandó, meg nem alkuvó politikust játszani, mint felelősséget vállalni a választási kudarcért. Végzetesen két részre szakadt a mai világ. Minél több embert kell valamiről meggyőzni, annál inkább kommunikációs varázslatokra van szükség, ami miatt a világ tényleg nem lesz más, mint színház, ahol álarcos színészek recitálnak, azaz politikusnak látszó egyének reto­rikai paneleket sulykolnak. Másrészt viszont ott van az igazság, amely a modern felfogás szerint relatív. S akkor jön a stand-up típusú szereplő, aki mintha képes volna hadarós szókimondásával egyszerre betölteni akár az udvari bohóc, akár az igazmondó juhász szerepét (akiből még burkus király is lehet!).

Vajon kinek nem tűnt fel eddig, hogy a Zelenszkij-jelenség és az MZP-jelenség között hasonlóság van? Az egyik sikeres lett, a másik viszont nem. A támogató amerikai szándék azonban jól látszik: végy egy exhibicionista embert, aki képes bármilyen politikai tartalmú üzenetet szajkózni; a bevett és demokratikus körülmények között folyamatosan lezüllő politikai nyelvezetet megkerülő módon fogalmazni; a korrupció vádjával befeketíteni a politikai ellenfelét; és Amerikát tekinteni a világ közepének, a történelem vége megtestesítőjének. A komikus Zelenszkijt néhány hónap alatt építették fel hollywoodi eszközökkel. Népszerűséget és láthatóságot hozott neki A nép szolgája című televíziós sorozatban való szereplés. A virtualitásból, a fikció világából egy valóságos világba csöppent át. Hogy egy virtualitásban sikeresen tevékenykedő emberrel mi történik, ha a kőkemény valóságban találja magát, azt a teljesítménnyel lehet mérni. Megválasztásakor azt nyilatkozta, hogy egyezségre fog jutni Oroszországgal. Vajon miért nem sikerült? MZP-t szintén egy hollywoodi forgatókönyvbe helyezték. Az eszközök megegyeznek, ahogy a mondanivaló is nagyon hasonló. Informálisan – értsd: lazán, nem politikusi nyelven – azt mondja, amit éppen az érzelmei vagy látomásai diktálnak, a politikai üzenetei legtágabban értelmezve ideológiai erede­tűek, s persze az ellenfél nyakig korrupt. Életem első londoni útján ellátogattam a Hyde parkbeli Szónokok sarkára, ahol MZP stílusában a legkülönfélébb emberek prédikálnak, igét hirdetnek, szónokolnak, mit sem törődve a hallgatósággal. Politikai vallásszerű élményem volt akkor és most is. Magyarországon azonban ez a vándorprédikátor jellegű vagy politikai körlovas kísérlet megbukott.