A Sopron Basket Európa élén

Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Jó pár hét eltelt a történelmi diadal óta. Felfogta már, mi történt?
Azt hiszem, most már kapiskálom, hogy miénk lett a serleg, és a Sopron Basket Európa legjobb női kosárlabdacsapata.

A négyes döntő első mérkőzése, a Salamanca magabiztos legyőzése után sokan azt gondolták, kétszer egymás után nem lehet csúcsteljesítményt nyújtani. Nem tartottak attól, hogy kihajtották magukat a lányok?
Tökéletesen helytálló a megállapítás, kétszer nem lehet csúcsformába lendülni, annyi kiegészítéssel, hogy ez leginkább a támadó csapatokra igaz. Mi viszont a védekezésben voltunk csúcsszinten a döntőbe jutásért vívott meccsen és a fináléban is, sőt ki merem jelenteni, hogy a Fenerbahçe ellen mi voltunk a világ legjobban védekező együttese. Persze azért a remek támadásokra is szükség volt, a Salamanca-meccsen Jelena Brooks volt a csapat vezére, a Fenerbahçe ellen mindenki felzárkózott mellé, de támadásban Gabby Williams vitte a prímet. Ám nem győzöm hangsúlyozni: mindkét mérkőzésen a világszínvonalú védőmunka hozta meg a várva várt sikert.

Manapság két, de inkább három NB I.-es futballmeccsen jön össze 9500 néző. Miként sikerült a lányoknak függetleníteniük magukat az isztambuli pokol nem mindennapi hangulatától?
A keretünkben számos rutinos játékos szerepel, aki már megélt nagy csatákat, több mérkőzést játszott ilyen miliőben. Emellett egész hétvégén ihletett állapotban voltunk. Ezt úgy kell érteni, hogy a Final Fourra való felkészülés első pillanatától kezdve volt bennünk egy nagyon erős elképzelés, hogy milyen fizikális és mentális állapotban futunk ki a pályára. Ebből szerencsére sem az ellenfeleknek, sem a döntőben a hatalmas, fergeteges hangulatot teremtő Fenerbahçe-szurkolótábornak nem sikerült kizökkentenie bennünket.

Ön is utalt rá: egy ilyen sorozatot csak az a csapat tud megnyerni, amely tökéletes mentális állapotban van. Hogyan tudták ezt elérni?
A jelenség megértéséhez vissza kell mennünk az Euroliga-rájátszás kezdetére. Nem szokásom bemenni a mérkőzések előtt az öltözőbe, hiszen egy vezetőnek nem ez a feladata, de a Montpellier elleni idegenbeli találkozó előtt megkérdeztem Gáspár Dávid vezetőedzőt, hogy kivételesen megtehetem-e. Végül is nem minden héten juthatunk az Euroliga négyes döntőjébe. Ráadásul mivel ez már az ötödik alkalom lehet számunkra, elmondtam a lányoknak, most jött el a pillanat, hogy elhódítsuk a serleget. Hozzátettem: nem azért kell bejutnunk a Final Fourba, hogy megpróbáljuk megnyerni, vagy hogy mindent megtegyünk a sikerért, hanem odamegyünk, megnyerjük és kész, más opció egyszerűen nem létezik. Ezek után szó szerint a maximumra csavarták magukat a lányok, és győztünk Montpellier-ben. Majd a négyes döntő két mérkőzésén egészen kiváló teljesítménnyel nyomatékosítottuk, miért is érkeztünk Isztambulba.

Mégis, miért pont most és miért pont ennek a csapatnak jött össze ez a fantasztikus siker? Miben más ez a közösség, ezek a játékosok, mint a korábbiak?
Ezt nem lehet csupán egy vagy két okra vissza­vezetni. Első helyen az áll, hogy a klubunk hosszú évek óta szisztematikusan építkezik. Egy-egy idény után nem eresztjük szélnek a csapatot, két-három játékosnál többet nem vásárolunk, és az is lényeges, hogy az egyes szintek eléréséhez, majd a csúcs meghódításához idő kell. Tehát nem elég összevásárolni a kiemelkedő képességű játékosokat, hiszen az építkezés, a türelem és az érési folyamatok a siker kulcsai. E tényező hiányzik leginkább a versenysportból. Lényeges, hogy Gáspár Dávid személyében fiatal, magyar edzőnk van, a legfontosabb pedig, hogy sok egyéb mellett azt is megtanultuk: miként kell a döntő pillanatokban eredményesnek lennünk.