A mi erőnk a hazaszeretet – Varga Judit igazságügyi miniszter a Mandinernek

Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban

Gyakran jár Brüsszelben – hányan gratuláltak önnek a Fidesz választási győzelméhez?
Kedden Luxembourgban jártam az Európa-miniszterek tanácsülésén, természetesen mindenki gratulált. Sok sms-t kaptam múlt héten a Budapestre akkreditált nagykövetektől is, nem panaszkodom, rengetegen örülnek a Fidesz–KDNP győzelmének.

A választás után két nappal az Európai Bizottság bejelentette a jogállamisági mechanizmus elindítását Magyarország ellen. A kormány erre úgy reagált, Brüsszel ugyanazt a nótát fújja, mint a magyar baloldal. Nem akadályozza a párbeszédet ez a retorika?
Ez a hír is jól mutatja, mekkora különbség van a valóság és a balliberális média által mutatott kép között. Először is: még semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kaptunk az eljárásról, nincs nálunk az erről szóló levél. Másfelől a hangos progresszív liberális-baloldali többség az Európai Parlamentben láthatóan nagy nyomás alá helyezi a bizottságot, amely kénytelen valamennyire engedni, elvégre az elnöküket hivatalosan az EP választja meg. A bejelentés egy szóbeli kérdésre adott válaszban hangzott el, kicsit még a képviselők is meglepődtek rajta. Ez nem más, mint az EP és az EB közötti taktikázás része. Mindez azt követően élesedik, hogy a Fidesz–KDNP immár zsinórban negyedszer kapott felhatalmazást a kormányzásra, ráadásul ezúttal soha nem látott mértékűt – annak ellenére, hogy Brüsszelből és máshonnan is próbáltak segíteni a hazai baloldalnak. Ami az eljárást illeti, egyébként szakmailag és politikailag is felkészültünk rá, csakhogy egyelőre még azt a pénzt sem adták oda, aminek az elköltését ellenőrizni akarják. Ez így nonszensz. Ahogy az is, hogy bár az egyhangúság biztosításáért hozzájárultunk a helyreállítási alap létrehozásához – mondván, szolidárisak vagyunk, hiszen Európa súlyos válságba került a koronavírus-­ járvány miatt, s kifejezetten gyors lépésre van szükség a károk enyhítésére –, ideológiai alapon blokkolták a forrásokat. Korábban ugyanis minden szakmai kérdésben megállapodtunk a helyreállítási tervet illetően, majd a gyermekvédelmi törvény elfogadása után Brüsszel visszakozott. Vagyis nem mi, hanem Brüsszel nem tartja be a szavát. Mindenesetre ha a bizottság nem a balos nyomásra, hanem a tényekre hallgatna, s elismerné a magyar emberek felhatalmazását, még lenne esély a megegyezésre, a konfliktusok hosszú távú feloldására. Minél hama­rabb vissza kell építeni a bizalmat.

Hajlandó lenne a kormány például egy olyan gesztusra, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez? Ursula von der Leyen is a korrupciót emelte ki a kockázatok közül az EP-ben.
Számos gesztust tettünk eddig is, ahogy említettem, Magyarország például nem vétózott, amikor a közös hitelfelvételről szavaztunk. Ehhez képest most ott tartunk, hogy vannak országok, amelyek használhatják ezeket a forrásokat, mások meg nem. De vegyük a korrupció elleni küzdelmet mint kritériumot! Magyarországon van antikorrupciós stratégia, számos tagállamban nem is létezik ilyen, őket azonban nem kritizálják. Soros-szervezetek jelentéseire és percepcióira hivatkoznak, míg az OLAF-vizsgálatok nyomán például Magyarországon konkrét eljárások indulnak, vádemelések születnek az uniós átlagot bőven meghaladó mértékben. Az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán elég arra utalni, hogy más országokkal ellentétben nálunk az igazságügyi miniszternek semmilyen befolyása nincs a működésére. A bírók kinevezéséről a maguk által választott testületek döntenek, a Kúria és a bírósági hivatal elnökét a parlament választja. Szó sincs a jogállamiság lebontásáról, ráadásul a GDP-növekedési adatokat nézve hazánk és Lengyelország az élen jár, a munkanélküliség csökkent, sikerült gyorsan kilábalnunk a covid­válságból. Szinte minden fontos indikátort tekintve éltanulók vagyunk, említhetném akár a klímacélok teljesítését vagy az ipar modernizálását is. Valójában tehát világnézetek harcáról, ideológiai nyomás­gyakorlásról és kettős mércéről van szó. Erre most épp a gyermekvédelmi törvény az ékes példa, korábban a migrációs álláspontunk volt az.

Az uniós nyomásgyakorlás már 2018-ban elkezdődött, és a lépések elvileg az Európai Unió költségvetésének a védelmét szolgálják.
Az, hogy pénzzel zsarolnak, nem újdonság. A nemzeti szuverenitást, a liberális fősodortól eltérő véleményt felvállaló kormányok mindig támadás alatt lesznek, amit álságosan egy jogvita köntösébe bújtatnak. A baloldali politikai többség például úgy véli, a genderlobbit be kell engedni az iskolákba, óvodákba és a médiába, ez a társadalmi haladás, a nemváltás csupán technikai kérdés. Ezzel szemben mi a biológia törvényszerűségében, a nő és a férfi létezésében, a gyermekek védelmében és a család szentségében hiszünk. Magyarországon minden ember egyenlő, a diszkrimináció ellen minden szinten fel kell lépni, egy felnőtt ember életmódjába senki nem szól bele, sőt törvényi védelem alatt áll.

A bizottság szerint ennek semmi köze nincs a jogállamisági mechanizmushoz.
Mégis azt látjuk, hogy a helyreállítási alapról szóló tárgyalási folyamatban előveszik a gyermekvédelmi törvényt, aminek tényleg semmi köze nincs a pénzügyi kihívásokhoz, mégis képes megakasztani a folyamatot. Ugyanilyen miniviták zajlottak le az energiaszektorban is, amelyben a közös, uniós célt mi a szuverenitásunk védelme mellett szeretnénk elérni. Valahogy mindenhol megjelenik a progresszív nyugat-európai elit, s a saját gazdasági-ideológiai fölényét erőlteti. A magyar társadalomba mindig beletörik a bicskájuk, a baloldalnak most sem sikerült nyernie. Mi nemzeti, értékalapú kormányzásban gondolkodunk, legyen szó a családunk jövőjéről, a migrációról vagy akár az energiaszektor védelméről.

Vagy az orosz–ukrán háborúról, amely kapcsán szintén sokak rosszallását kiváltva mintha külön utas politikát folytatna a kormány.
A béke pártján állunk, nem sodródhatunk bele a háborúba. Amellett, hogy elítéljük az orosz agressziót, és mindent megteszünk a harcok elől menekülőkért, az álláspontunkat nem az fogja meghatározni, mi a kedves a brüsszeli elitnek vagy mondjuk a CNN-nek. Ezért elutasítjuk a baloldal azon javaslatait is, amelyek fegyverek és katonák Ukrajnába küldéséről szólnak, mert háborúba sodornák az országot. Az számít, mi a magyar emberek érdeke. Ez pedig világos: legyen béke, magyar katonákat ne küldjünk a háborúba, és legyen meg a földgázellátásunk, ami egyelőre kiválthatatlan más energiahordozókkal. Pedig már vagy tíz éve dolgozunk a kapacitások diverzifikációján, de ez sajnos nem elsősorban rajtunk múlik. Megjegyzem, az energiaszankciók nem csak számunkra jelentik a vörös vonalat, még ha mások nem mondják is ki nyíltan. Emellett erőn felül részt veszünk a humanitárius segítségnyújtásban, amit Európában és világszerte elismernek.

Uniós pénzek nélkül nem lesz egyszerű olyan politikát folytatni, ami a magyaroknak megfelel. Mennyire boríthatja a kormány terveit az, hogy egyelőre nem jön az EU-ból forrás?
A magyar gazdaság jobban teljesít, mint a baloldali kormányok idején, elég csak a plusz egymillió munkahelyre gondolni, ami a fogyasztást és az adóbevételeket is pörgeti. A baloldallal szemben mi a segély helyett munka elvét követjük. Tévhit azonban, hogy az uniós pénzek annyira fontosak lennének, pláne ha azt nézzük, az európai vállalatok mennyi bevételt visznek tőlünk haza. Eddig is volt, hogy egy-két évet csúsztak az uniós kifizetések, a magyar költségvetés ezt képes előfinanszírozni. Tavaly például több mint négymilliárd euró érkezett a büdzsébe az EU-ból, és már akkor is mentek a jogállamisági fenyegetések. Számos jogi eszközünk lesz arra, hogy kétségbe vonjuk az álláspontjukat, lehet, a végén az Európai Tanács elé kerül az ügyünk. Ismétlem: amit visszavennének, még ide sem adták. Eközben zajlanak a tárgyalások a Helyreállítási és Ellenálló Képességi Eszköztől független, új operatív programokról is, amelyek a következő hétéves költségvetéshez kapcsolódnak. Meg fogjuk kapni a nekünk járó pénzeket.

Milyen jövő vár a Fideszre az EU-ban? Egyelőre nem látszik, hogy az európai jobboldali reneszánsznak kézzelfogható jele lenne, még nem sikerült megalakítani a tervezett frakciót sem az EP-ben.
A magyar jobboldal elsöprő választási győzelme az európai konzervatívokat is segítheti abban, hogy felbátorodjanak és erősebbek legyenek. A magyar emberek ugyanis bebizonyították: lehet hinni hazában, családban, kereszténységben, a biológiai törvényszerűségben, és így is lehet sikeresen kormányozni egy országot. Ha úgy tetszik, ez egy arkhimédészi pont, ki lehetett fordítani a sarkaiból a feje tetejére állított európai világot. Vissza lehet hozni az ősi gondolatot, miszerint erős nemzetek erős szövetségén kell hogy alapuljon az unió. Európában is masszívan jelen van az a konzervatív, nemzeti érzelmű választópolgár, aki hatékony képviseletre vár. Én egyelőre a mély építkezésben hiszek. Rengeteg egyesület, agytröszt, gondolkodók, civilek tartják azt a szellemi lángot, ami ehhez kell – a 2024-es EP-választás ennek a folyamatnak alighanem fokmérője lesz. Szintet léphetünk, s ezek lesznek az Európai Néppárt utáni idők – hiszen tudjuk, mostanra a szervezet elvesztette önmagát, liberális párt lett belőle. Meg kell határozni, melyek azok a közös pontok, amelyekben egyetértünk, s az alapokat kell lefektetni. Szép és reményteli időszak előtt állunk, itt is stratégiai türelemre van szükség. Mindenekelőtt meg kell várni, hogy vége legyen a háborúnak, hiszen az most minden mást háttérbe szorít. E téren olykor még a szövetségesek között is eltérő álláspontokat látunk.

Ilyen például a lengyel és a magyar álláspont, ami sokak szerint repedéseket okoz a barátságon, illetve a visegrádi négyek szövetségén.
Nagy erők mozdulnak meg, hogy lejárassák és hiteltelenítsék a V4 együttműködését. Holott soha nem volt titok, hogy Lengyelország számára Oroszország ügye vörös vonal, ahogy mi sem rejtettük véka alá az orosz gáztól való pragmatikus függésünket, amit hidegvérrel, racionálisan kell kezelnünk. Szlovákiában is a gáz 90 százaléka az oroszoktól jön. Még békeidőben is mindenki tiszteletben tartotta a másik álláspontját.

Visszatérve a választásra: ismét kétharmaduk lett, de az ország megosztottabb, mint valaha, és rengetegen csalódottak. Nekik mit tud ajánlani a kormány, hogyan lehetne egyfajta kiegyezést kötni?
A mi erőnk a hazaszeretet és a szív politizálása. Ezzel szemben ha arra gondolunk, hogyan hagyták magára Márki-Zay Pétert a vereségben, elárulva, meg­alázva, jól látszik, mi jellemzi a baloldalt morálisan. Ha mi veszítettünk volna, egymásba ölelkezve mondtuk volna az erős társadalmi bázisunknak: itt leszünk, kitartunk az elveink mellett, és majd visszajövünk, mert nekünk a hazánk a legfontosabb. A baloldal nem azt nézte, mit igényelne a tábora, csak a hatalmat akarta megszerezni, feladta az elveit – ez lett a kudarca. El is veszített 800 ezer szavazót. Úgy gondolom, annak is, aki nem ránk szavazott, sokkal pozitívabb üzenet a haza szolgálatának elsődlegessége, mint az, hogy menjen már el Orbán Viktor. Az romboló irány. Ahogy a miniszterelnök mondta: velünk még azok is nyernek, akik nem ránk szavaztak, velük viszont azok is rosszul járnának, akik rájuk szavaztak. Nekünk mindig a magyar nemzet érdeke az elsődleges. A saját területemről hoznék példát: a nők elleni erőszakkal szemben rengeteget tettünk, áldozatsegítési rendszert építettünk ki, három év alatt megnégyszereztük az áldozatsegítő központok számát az országban, mégis folyamatosan kapjuk a támadásokat. Volt olyan alkalom, hogy hatvan, köztük számos liberális civil szervezet képviselőit hívtam egy asztalhoz, hogy tegyük jobbá a törvényhozást, a jogalkalmazást a nők és a gyermekek védelmében. Tisztáztam, mi is azért küzdünk, hogy javítsuk a nők és a gyermekek helyzetét, azonban amíg nemzeti-konzervatív kormány van, nem lesz ratifikálva az isztambuli egyezmény, mert az csupán egy ideológiát akar ráerőszakolni az országokra a genderkérdés és a migráció mentén. Minden szakpolitikában meg lehet találni azokat a partnereket, akik az adott ügyért dolgoznak, ideológiai hovatartozástól függetlenül. Ez lesz a kulcs a továbbiakban is. A munkát pedig folytatni kell, dolgozni fogok azért, hogy 2025-ig minden megyeszékhelyen létesüljön áldozatsegítő központ.

Az EBESZ megállapította, hogy a jogi alap megvolt a demokratikus választás lebonyolításához, de kifogásolta a negatív kampányt, a vita hiányát, továbbá hogy a kormánypártok és az állam üzenetei egybemosódtak. Mennyire jogosak a kritikák?
Nagyon jó beszélgetésünk volt a kedves kanadai hölgyekkel. Tudtak mindent a választójogi rendszerünkről, és nem is találtak benne semmi kivetnivalót. Sőt, amiket nemzetközi fórumokon javasoltak, a törvényi keretek között végre is hajtottuk. Nem volt rejtegetnivalónk. Ám valahogy itt is a Sargentini-módszer sejlett fel: bár konkrét jogsértést nem találtak, az „összkép gyanús”. Például annak kapcsán, hogy valakinek vannak államigazgatási feladatai, miközben épp jelöltként kampányol, feltettem a kérdést: e logika mentén szóljunk Macronnak is? Hiszen ő soros uniós elnökként kampányolhat otthon is, eljátszhatja az európai vezető szerepet, ami nyilván hoz neki az elnökválasztási kampányban. Aki éppen kormányon van, annál kétségtelenül előny, hogy be tudja bizonyítani: amit megígért, teljesítette. Mind a választójogi törvényünk, mind a Kúria gyakorlata egyértelművé tette: kampányidőszakban is meg van engedve az államigazgatási ügykörben felmerülő feladatok teljesítése. Összességében maga az EBESZ sem tudta azt mondani, hogy visszaélések lettek volna, s hogy ne lett volna tisztességes az eljárás. Úgyhogy négy év múlva is várjuk őket szeretettel, és javasoljuk, ismerjék meg alaposan az országunkat.

A kampány meglehetősen hamar, lényegében már tavaly elindult. Karácsony után egy ellenzékhez köthető blog fogalmazott meg vádakat önnel kapcsolatban. Hogyan érintette az ügy, mit tapasztalt, elérte a fideszesek ingerküszöbét?
Az ügy tapasztalataim szerint senkit nem érdekelt, azonban nekem személyesen, illetve a családom miatt mélyütés volt. Ráadásul egy hatalmas hazug­ságról van szó, így a megfelelő jogi lépéseket meg is tettem, s a jövőben is így fogok eljárni. Ez az ügy is előrevetítette a kampány aljasságát az ellenzék oldaláról; talán érezték, hogy túllőttek a célon, és próbáltak kínosan visszatáncolni. Hiszen akármennyire gyűlölhetjük is az ellenfeleinket, vannak olyan morális minimumkövetelmények, amiket nem lehet áthágni. Sajnos ezt a szabályt a bal­oldalnak nem szokása betartani. Maga a jobb­oldali kampány egyébként rendkívüli emberi élmény volt számomra, ez volt az első, amit belülről élhettem át. Megtapasztaltam, milyen, amikor százezer aktivista lelkesen, a szabad idejében kopogtat, aláírást gyűjt, győzködi az embereket. Hihetetlen csapatmunka áll az eredmény mögött. Igazán hálás vagyok nekik.

A Fidesz kampányában feltűntek új arcok is. Kis Grófo, Győzike – a polgári kormányzás új oldala?
A művészvilágnak is jár a véleményszabadság, az, hogy kifejezze a politikai hovatartozását. Ennek megfelelően a maguk vérmérsékletével, stílusával többen beszálltak a kampányba mindegyik oldalon. Szerintem ez szórakoztató, és színessé teszi a választás előtti utolsó heteket. Mostanra a politika része, hogy az emberek kíváncsiak arra, egy politikus magánemberként mit csinál, mit olvas vagy milyen zenét hallgat. Én például szeretem Kis Grófo Mert a nézését meg a járását című számát. Láttuk, hogy a baloldalon is voltak színészi megmozdulások a saját stílusukban, nincs ezzel semmi probléma. Mi senkit nem utasítunk vissza, aki minket támogat. Igazán a Békemenet jellemzi a közösségünket. A sok csillogó tekintetű ember, akinek van egy közös szívügye, függetlenül attól, hogy épp politikus vagy énekes: a hazája. Ugyanezt a baloldali megmozdulásokon nem érzem – ettől még persze ők is biztosan szeretik a hazájukat, de náluk nem érzékelek ekkora összetartó erőt.

Népszavazás. A 2016-os után ez is érvénytelen lett, csalódott emiatt?
Soha ennyien nem szavaztak még egy irányba nép­szavazáson Magyarországon. Óriási eredménynek tartom továbbá, hogy ennyien voksoltak érvényesen – többen is, mint a kvótareferendumon. Akkor több mint 3,3 millióan mondtak nemet a migrációra, most ennél is többen értettek velünk egyet a gyermek­védelem kérdésében, abban, hogy meg kell állítani a kiskorúakra irányuló agresszív gender­propagandát, és hogy a szülők kizárólagos joga a gyermekeik nevelése. Ráadásul többen szavaztak a mi álláspontunknak megfelelően, mint ahányan a választáson voksoltak a Fidesz–KDNP-re, tehát párthovatartozáson túlmutató ügyről van szó.

Mi lesz ezután? Azt már tudjuk, hogy a kormánynak nem kell érvényes népszavazás ahhoz, hogy következményei legyenek egy referendumnak.
Ez az eredmény politikailag erős felhatalmazást ad a kormánynak. Egyértelmű üzenet Brüsszelnek: a gyermeknevelés a szülő feladata és hatás­köre. Az viszont elszomorító, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette baloldal ócska lejáratókampányt folytatott a kérdéssorral kapcsolatban, obszcén módon alázta meg az érvényesen választók akaratát, akik egyértelművé tették: védjük meg a genderlobbitól gyermekeinket. A baloldal számos alkalommal kifejezte, hogy eltöröl­né a gyermekvédelmi törvényt, és engedélyezné a gyermekekre irányuló szexuális propagandát. Amint feláll az új kormány, foglalkozunk a további lépésekkel.

Folytatná a poszton vagy akár más tárca élén?
Egyetlen célom van: szolgálni a hazámat azon a területen, amire a legalkalmasabbnak tartanak. Külön megtiszteltetés, hogy a következő négy évben ország­gyűlési képviselőként is végezhetem ezt a szolgálatot. Nincsenek pozícióhoz kötött elképzeléseim, feladatokban gondolkodom. Az átmeneti időszakban pedig igyekszem minél több időt a gyerekeimmel tölteni, örülök, hogy a napokban én tudtam menni értük az iskolába.

Megpróbál majd az ellenzéki újságírókkal jobb viszonyt ápolni? Többen nehezményezték az utóbbi időben, hogy nem tudják önt kérdezni.
Felesleges győzködni olyan újságírókat, akik nem hajlandók az álláspontunkat a valóságnak megfelelően megismertetni az olvasóikkal. Több alkalommal tettem kísérletet, de csak lejáratási céllal, kiragadva használták néhány mondatomat. Lehet egyet nem érteni, de a hiteltelenítéshez nem akarok hozzá­járulni. Ha majd valóban érdeklik őket a tények, és a valóságnak megfelelően ábrázolják a mondani­valómat, szívesen leülök bárkivel – akár egy rom­kocsmában megvitathatjuk a kérdéseiket.

Nyitókép: Földházi Árpád