A 17. és 20. század között nem kormányok, hanem vállalatok irányították az európai terjeszkedést, döntő szerepet játszva a modern világ kialakulásában. A techcégek, magánhadseregek és a digitális pénzverés korában a kiszervezett szuverenitás népszerűbb lehet, mint valaha.
Számos oka van annak, miért időszerű 2022-ben közelebbről is szemügyre vennünk az országként működő vállalatok és a vállalatként működő országok történetét. Egyrészt – bár a háború minden ezzel kapcsolatos témát a háttérbe szorított – a technológiai monopóliumok egyéni és nemzeti önrendelkezésünkre gyakorolt hatása drámaibb, mint valaha. Másrészt többek közt a szomszédunkban zajló konfliktus egyértelművé teszi, hogy a nagyhatalmak sokszor a 21. században is cégeken keresztül (is) ütköznek meg egymással – elég csak a Vagner Csoport zsoldosainak korai feltűnésére vagy a nyugati vállalatoknak Oroszország letérdepeltetésében szánt szerepére gondolnunk.
Világpolitikai ügyekben a média – sőt a történelemkönyvek többsége is – kizárólag országokra és személyiségekre fókuszál, ám az üzleti szereplők súlya meghatározó. Andrew Phillips és J. C. Sharman stratégiával és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó történészek, Queensland és Cambridge professzorai. Az Outsourcing Empire (a birodalom kiszervezése) című könyvük annak jár utána, mi a szerepe a történelemben a vállalati formában megjelenő politikai ambíciónak.
Kezdjük a tényekkel, a 17. és 20. század között nem szuverén államok, hanem vállalatállamok irányították az európai terjeszkedést. Vállalati entitások (igazgatótanáccsal, tőkével, részvényesekkel stb.), amelyek olyan jogkörökkel rendelkeztek (hadsereg fenntartása, helyi lakosság megadóztatása, igazságszolgáltatás stb.), amilyeneket mai fejjel csakis az államok előjogainak tartanánk. A jól ismert Kelet-indiai Társasághoz vagy a gyérebben kutatott Hudson-öböli Társasághoz hasonló vállalatállamok exkluzív jogokat kaptak az államszerű funkciók kiépítéséhez és fenntartásához, tulajdonképpen hibridizálták a kormányok és a cégek legfontosabb képességeit.
Åsa, egy harminc év körüli fiatalember édesanyja felajánlja fiának és menyének, hogy lakjanak náluk, amíg kis lakásukat felújítják. Így kezdődik el az a rettenetes családi dráma, amelyben lépésről lépésre menthetetlenül megmérgeződik mindenki viszonya mindenkivel.
Vágyik-e rá a mesterséges intelligencia, hogy hasson és gyönyörködtetni tudjon? Megtanulhatja-e, mit jelent az erőfeszítés, pláne a reménytelen küzdelem? Lesz-e saját ízlése? Akarná-e valaha is meghódítani egy nő szívét? Ha nem, akkor örökké képtelen lesz arra, hogy átvegye a művészek helyét – érvel új könyvében egy ifjú indiai gondolkodó.
A Tisza Párt elnöke minden fontosabb megnyilvánulását a gyűlöletkeltésre építi.
Ez már nem csupán technikai bravúr.
Ahol a közösség nagy része csak megfelelési kényszerből igazodik egy közös állásponthoz, ott a társadalmi stabilitás pusztán illúzió. A konformizmus segít megőrizni a békét, de lehetetlenné teszi az egymástól való tanulást – állítja harmincéves sikerkönyvében egy török politikatudós.
A DK lemondott elnökének terveiről a párt egyik politikusa rántotta le a leplet.
A kérdés az, hogy az USA beszáll-e az iráni háborúba, vagy sem.
A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, már óvatosabbak Ukrajna támogatói.
