Üzlet és önrendelkezés

Számos oka van annak, miért időszerű 2022-ben közelebbről is szemügyre vennünk az országként működő vállalatok és a vállalatként működő országok történetét. Egyrészt – bár a háború minden ezzel kapcsolatos témát a háttérbe szorított – a technológiai monopóliumok egyéni és nemzeti önrendelkezésünkre gyakorolt hatása drámaibb, mint valaha. Másrészt többek közt a szomszédunkban zajló konfliktus egyértelművé teszi, hogy a nagyhatalmak sokszor a 21. században is cégeken keresztül (is) ütköznek meg egymással – elég csak a Vagner Csoport zsoldosainak korai feltűnésére vagy a nyugati vállalatoknak Oroszország letérdepeltetésében szánt szerepére gondolnunk.

Világpolitikai ügyekben a média – sőt a történelemkönyvek többsége is – kizárólag országokra és személyiségekre fókuszál, ám az üzleti szereplők súlya meghatározó. Andrew Phillips és J. C. Sharman stratégiával és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó történészek, Queensland és Cambridge professzorai. Az Outsourcing Empire (a biro­dalom kiszervezése) című könyvük annak jár utána, mi a szerepe a történelemben a vállalati formában megjelenő politikai ambíciónak.

Kezdjük a tényekkel, a 17. és 20. század között nem szuverén államok, hanem vállalatállamok irányították az európai terjeszkedést. Vállalati entitások (igazgatótanáccsal, tőkével, részvényesekkel stb.), amelyek olyan jogkörökkel rendelkeztek (hadsereg fenntartása, helyi lakosság megadóztatása, igazságszolgáltatás stb.), amilyeneket mai fejjel csakis az államok előjogainak tartanánk. A jól ismert Kelet-indiai Társasághoz vagy a gyérebben kutatott Hudson-öböli Társasághoz hasonló vállalatállamok exkluzív jogokat kaptak az államszerű funkciók kiépítéséhez és fenntartásához, tulajdonképpen hibridizálták a kormányok és a cégek legfontosabb képességeit.