A Homo sapiens korai közösségeiben még alig fordult elő békétlenség. Mi változott a pleisztocén óta? Egyrészt csillagközi méreteket öltött az egyenlőtlenség, másrészt a modern élet leszoktatott minket az együttműködés mindennapos gyakorlásáról – figyelmeztet egy ausztrál filozófus.
A régészetnek köszönhetően ma már rengeteget tudunk a civilizációnk kialakulását megelőző idők, így a saját földtörténeti korunkat, a holocént közvetlenül megelőző pleisztocén korszak eszközeiről és táplálkozásáról. Amit sokkal több kérdőjel övez, az elődeink viselkedése. Hogyan éltek és működtek a közösségeik? Miként kommunikáltak egymással? Milyen volt az erkölcsük és a kultúrájuk? Ezek feltárása közelebb vihet ahhoz, hogy megértsük a modern ember magatartásának gyökereit, köztük a béke iránti vágyunk és a folytonos háborúzás között feszülő látványos ellentmondás okát.
Az együttműködési készségünk mára jelentősen megkopott”
Kim Sterelny ausztrál filozófus, akit mindig is a filozófia és a természettudományok metszéspontja foglalkoztatott. Fő kutatási területe a „biológia filozófiája”. Lelkes gasztronómus és madármegfigyelő, főállásban az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) professzora, de tanította a híres kaliforniai műszaki egyetem, a Caltech hallgatóit is. The Pleistocene Social Contract (a pleisztocén társadalmi szerződés) című könyvében az ember korai közösségei, a vadászó-gyűjtögető társadalmak működésének mélyére ás, hogy közelebb kerüljünk a Homo sapiens jövőjéhez.
Harcosok Klubja, VOKS 2025, átláthatósági törvény– ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Csinatalan Sándor publicista, aki önmagát háborúpárti ukrán propagandistaként aposztrofálja és Szalai Szilárd a Századvég elemzője.
Idilli béke, napfény, madárcsicsergés, méhzümmögés, csendben csordogáló folyó, magyar táj, magyar ecsettel. Milyen szépek a fák is a Tisza túlpartján! Ami már Ukrajna. Rajcsányi Gellért írása.