Néhány száz évvel ezelőtt az emberiség már átélt egy olyan válságot, mint amilyen a 21. és 22. században ránk és leszármazottainkra vár. Ha megértjük a 17. századot, eredményesebben alkalmazkodhatunk a jövőhöz – állítja Geoffrey Parker hadtörténész.
Globális válság: háború, éghajlatváltozás és katasztrófa – nem a fősodratú média valamelyik aktuális szalagcíméről van szó, hanem a 17. század viszontagságait feldolgozó monumentális történelemkönyvről. Geoffrey Parker angol hadtörténész és koraújkorász, nemzedékének egyik legkiválóbbja. Hipotézise szerint az emberiség néhány száz évvel ezelőtt már átélt egy olyan általános, a bolygó egészére ható összetett válságot, mint amilyen a 21. és 22. században ránk és leszármazottainkra vár. Ha megértjük ezt az időszakot, eredményesebben alkalmazkodhatunk a jövőhöz.
Az, hogy az 1600-as évek rendkívül nehéz időszak lehetett, aligha újdonság. Eric Hobsbawm is írt a századot meghatározó gazdasági válságról, míg Hugh Trevor-Roper szerint a harmincéves háború egyenesen a kor normája volt. Ekkor beszélhettünk először globális krízisről: az angol polgárháború (1642–1651) vagy a Habsburgok elleni katalán (1640–1659) és nápolyi (1647–1648) felkelések mellett Ibrahim oszmán szultán kivégzéséről (1648) és a mogul örökösödési háborúról (1657–1659) sem érdemes megfeledkezni. Kínában az északkeleti határon bekövetkezett éhínség a Ming-dinasztia összeomlásával végződött: csak Szecsuánban több mint egymillió ember halt meg. A világ lakosságának mintegy harmada elpusztult ezekben az évtizedekben.
Az élet „undok, brutális és rövid” – jegyezte fel saját koráról Thomas Hobbes.
Perczel Olivér láthatóan széleskörű alapkutatást végzett, figyeleme kiterjed még a naplókra, a historia domusokra, de még a plakátokra és a napisajtóra is. Veszprémy László Bernát írása.
Nicholas Tate konzervatív oktatási szakértő szerint az iskolák rangsorolása ösztönzi a teljesítményt, a tanári tekintély elengedhetetlen, és a mobiltelefonok korlátozása javítja a diákok koncentrációját.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Az egyéni ízlés kérdése itt valójában másodlagos.
A lap szerint az amerikai elnök megtalálta Európa gyenge pontját.
