Ez a szer okozhatta a One Direction-sztár Liam Payne tragikus halálát
A kábítószer miatti halálozási statisztikák megtévesztőek.
Az utóbbi hetekben elkezdtük újra arcról felismerni a halált, a menekülést, a veszélyt; pedig azt hittük, hogy nekünk már rég nem lehet „saját halálunk”, vagy ha van/lesz is, az csakis fröccsöntött kvázihalál lehet.
Zavaros időket élünk, konfúz élet- és haláltudattal. Napi tapasztalatunk, hogy semmi nincs, ami valós lenne, minden csak médiareprezentációnak tűnik, életünk a járványok és háborúk között pedig egyáltalán nem a Simone Weil-i tér és idő, hanem az adatok és grafikonok keresztjére van verve. A le- és főleg megélt életek évszázadai után ma mediatizált, virtuális életet élhetünk a jelenlét morzsáját keresgélve mindenben.
A bosnyák – most éppen Budapesten kiállító – Mladen Miljanović még markánsan teker is mindezen, amikor abszurd életművével saját környezetét, életkörülményeit, hazáját s annak történelmét kérdőjelezi meg. Különös, nagyon is aktuális, most éppen az ACB Attachment falain látható, meghökkentő tárlatának legfőbb élménye egy olyan hazában való felnövés tapasztalata, amelyet elpusztított, nyomorulttá és megosztottá tett a háború. Miljanović ráadásul konceptművészi pályája előtt katonának készült, aminek egy nagy haszna mindenképpen volt, mégpedig a katonai iskola kőfaragó műhelyében szerzett tapasztalat. Nála a művészet eszköz, mint egy sírkövesnél a kő és a véső, miként az volt a század nagy radikálisánál, Joseph Beuysnál is. A sors fintora, hogy a társadalmi szobrász Beuys szintén háborús tapasztalatból, elsősorban a Luftwaffe orosz földön lezuhant pilótájaként szerzett élményeiből fejlesztette ki alapmotívumait.