A Vénuszról nem lehet a Marsot meggyőzni

Európa álmokat kerget. Az Egyesült Államok is. És az álomkergetés közben időnként felébreszti őket a valóság. Például az, hogy az oroszok seperc alatt lerohanják Ukrajnát. Évek óta tartanak az előkészületek, de mi elhittük, hogy ez csupán nyomásgyakorlás. Ám vannak józanabb hangok, amelyek fel tudják mérni, miről is van szó, azaz tudnak a másik fél, ez esetben az oroszok fejével gondolkodni.

A City Journal című amerikai jobboldali lap azt írja: a Nyugat tévesen hitte, hogy szankciókkal meg tudja állítani Vlagyimir Pu­tyint, az oroszokat ugyanis kevéssé érdeklik az általuk vállalt háborús konfliktusok anyagi-életszínvonalbeli következményei. Azaz nem olyan puhányak, mint mi. Tegyük hozzá: az elszigetelődés sem érdekli őket. Megvan a maguk érdekszférája, az orosz világ, azon belül úgysem tudnak elszigetelődni. A City Journal hozzáteszi: az a liberális felfogás, amely minden problémát a mitikus tiszteletnek örvendő párbeszéd által akar megoldani, illúziókban él. Nem minden probléma oldható meg tárgyalásokkal, és mindig lesznek olyanok, akik még azt sem akarják úgy megoldani, amit lehetne.

Az Európai Unió második világháború óta dédelgetett álma a kanti örök béke megvalósítása. Ehhez ki kell iktatni a nemzetek közti konfliktusokat, akár a nemzeti mivoltot is, és ki kell iktatni nem csupán a katonai erőt, de a politikát is. Marad a kereskedelem és a jog, esetleg a diplomácia. A politika nyelvét átveszi a jog nyelve, a jogállamiság mániája, a maximum elképzelhető nyomásgyakorlás, ami nekünk, magyaroknak nagyon ismerős, a gazdasági és a diplomáciai is. Európa a Vénuszról érkezett, és Kantot olvas, Amerika és Oroszország pedig a Marsról jött, és Hobbest olvas.