Színházi jellegű produkciók és az állatvédelmi törvények még szigorúbb betartása – a klasszikus cirkusz folyamatosan változik a kor és a közönség igényeire válaszolva.
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
Magyarország egyik legkelendőbb kulturális exportcikke a cirkuszművészet, és ez nemcsak az újcirkuszi produkciókra, hanem a műfaj klasszikus vonalára is értendő. A január elején immár tizennegyedik alkalommal megrendezett Budapest nemzetközi cirkuszfesztivál utóbbi folyamatos megújulására is igyekezett ráirányítani a figyelmet: a rangos seregszemlén a legsikeresebb magyar és külföldi produkciókat, cirkuszigazgatókat, művészeti vezetőket látta vendégül a Fővárosi Nagycirkusz, emellett cirkuszpedagógiai és -építészettörténeti konferenciát is tartottak.
A cirkuszpedagógia a múzeumpedagógia mintájára létrejött abszolút magyar „találmány”; a Fővárosi Nagycirkusz kisebb artistaprodukciókkal színesített fizika-, matek- és biológiaóráknak ad helyet, a zsonglőr feldobott labdái illusztrálta szabadesés vagy az állatok testközelből való megfigyelése nagy élmény az ország minden részéből érkező gyerekeknek. A módszer iránt már számos országból érdeklődnek, ami jól jelzi, hogy a hagyományos cirkusz feladata ma már messze több, mint hogy bohóctréfákkal megszakított artistaszámokkal szórakoztassa a nézőket – a közönség igénye folyamatosan gyúrja-formálja ezt a művészeti ágat is.
„Azt szoktam mondani, hogy a cirkuszt nem kell megújítani, megújul az magától is. Az artisták pontosan érzik, hogy a nézői elvárások megváltoztak, és ma már jóval többet kell nyújtaniuk, mint akár tíz-húsz évvel ezelőtt. Ebben természetesen nagy szerepe van az újcirkuszi produkciók megjelenésének. A két irányzat egymásból táplálkozik, hiszen ugyanúgy az emberi teljesítőképesség határait feszegető artistaprodukciók az alapjai” – mondja Graeser József „Dodi” egykori híres artista, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője.
A markáns különbség a tálalásában, csomagolásában van. Egy újcirkuszi előadás erősen színház jellegű, jellemzően egy konkrét történetet mesél el, a sztoriba koherensen beépítve az artistaszámokat. A klasszikus cirkuszban lazább a kapcsolat a műsorelemek közt, bár világszerte erősödő trend, hogy ide is bevonják a társművészeteket – nem véletlen, hogy a Fővárosi Nagycirkusznak évek óta saját dramaturgja van Pál Dániel Levente személyében, illetve tavaly óta önálló balettkara. Talán a közel százhúsz éves, müncheni Krone az egyetlen, amely a cirkusz legrégebbi fajtáját műveli, azaz mindenféle átkötés nélkül csak úgy önmagukban követik egymást a produkciók. De ők is csak a téli időszakban, az állandó helyükön dolgoznak így, az év többi részében utazócirkuszként komplett, szinte művészi előadásokkal járják a világot.
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
