Mark Rutte elszabadult: A NATO-nak háborús gondolkodásmódra kell váltania
A főtitkár a védelmi kiadások növelésére, valamint háborús gondolkodásmód elsajátítására sürgette a szövetség országait.
Az Egyesült Államok nem vonul háborúba Ukrajna miatt, de az Oroszországra kirótt szankciós csomag az amerikaiak fejéből pattant ki – ráadásul óriási kétpárti támogatottsággal.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Hogy miben ért egyet egy demokrata és egy republikánus? Egy hónappal ezelőtt a teljes meghasonlás felé tartó Egyesült Államokban egyszerű lett volna a válasz erre a kérdésre: semmiben, legfeljebb abban, hogy a másik elcsalta az elnökválasztást.
A világ nyilvánosságát a koronavírus-rettegésből egy nap alatt kigyógyító Putyin doktor azonban, úgy tűnik, az USA betokosodott szekértábor-logikájára is gyógyírt talált – a két amerikai tábor ugyanis ma egymást letorkolva igyekszik hangosan kinyilvánítani, milyen nagyra is becsüli Ukrajnát, és mit meg nem tenne azért, hogy az ukránok szabadságharcában segítsen.
Az orosz–ukrán háború vonatkozásában Washington egyedi helyzetben van: Oroszország és az Egyesült Királyság mellett az Egyesült Államok is aláírója az 1994-es budapesti memorandumnak, melyben Kijev orosz, brit és amerikai biztonsági garanciákért cserébe lemondott igen jelentős nukleáris arzenáljáról, s 1996-ig amerikai bábáskodás mellett kerültek a jelcini Oroszországba az ukrajnai robbanófejek. Bár a memorandumban foglalt biztonsági garanciák nem kötelezik az aláírókat beavatkozásra Ukrajna területi integritásának sérülése esetén, egy háború nemzetközi jogi alibijéül ettől még kitűnően használhatók – így tehát az Egyesült Királyság mellett Amerika tudna egyedül jogalapot formálni arra, hogy katonailag is beavatkozzon Ukrajnában, s ez a szerep számos amerikai döntéshozótól nem idegen.
Nem véletlen tehát, hogy az amerikai pénz mindig is könnyen talált utat Ukrajnába, e potenciális kelet-európai amerikai hídfőállásba. Az első – narancsos – ukrán forradalom Nyugat-párti erőinek támogatására 13,8 millió dollárt költött az USA, és a Krím 2014-es orosz annexiója óta 2,7 milliárd dollár ment Ukrajnába fegyver, kiképzés, titkosszolgálati segítség képében – csak tavaly 1 milliárd. Emellett 2014 óta az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) évi 418 millió dollár segélyt is folyósít Ukrajnának, aminek egy része testpáncélok, sisakok, járművek, utászfelszerelések, járőrhajók formájában szintén a katonasághoz vándorol – a további, évente átlagosan 350 millió dollárnyi tisztán humanitárius segély mellett.
A pénzt a mostani krízisben sem sajnálják Ukrajnától az amerikaiak: még decemberben, a helyzet kiéleződése közepette 200 millió dollár értékben kapott fegyvert az ország, majd a háború kitörése után két nappal, február 26-án további 350 millió dollárnyi hadisegély érkezett, plusz Stinger légvédelmi rakéták, a balti államok Javelin páncéltörő rakétái, a kiérdemesült afgán köztársasági haderő öt Mil Mi-17-es helikoptere és 25 millió dollár USAID-segély. Márciustól aztán beindult a gőzhenger: az amerikai kongresszus Joe Biden elnök kérését túlteljesítve 13,6 milliárd dolláros segélycsomagot fogadott el Ukrajna számára, amiből 6,5 milliárd dollár hadisegély, 6,7 milliárdot pedig a menekültek ellátására fordíthat a kijevi vezetés. Március 17-én, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kongresszusi beszéde után aztán az amerikai kormány előbbit megfejelte 800 millió dollárnyi hadianyaggal, és kiutalt Ukrajnának 800 Stinger légvédelmi rendszert, 100 drónt, 20 millió készlet kézifegyverekbe, rakétavetőkbe, tüzérségi fegyverekbe való lőszert, 25 ezer szett testpáncélt, 100 rakétavetőt, 5000 karabélyt, 1000 pisztolyt, 400 gépfegyvert, 400 puskát, 6000 AT-4, 2000 Javelin és 1000 egyéb páncéltörő rakétát. Közben a keleti NATO-tagállamok sem maradtak védtelenül: 15 ezer NATO-katona érkezett megnyugtatásul térségünkbe. Ezzel az amerikai segítség eszköztára még mindig nem merült ki, például ha elhúzódna a háború, szakértők szerint akár ukrán katonák kiképzésére is nyitott lenne az Egyesült Államok.
Mindeközben – amennyiben ez Ukrajnának nyújtott segítségként értelmezhető – az Egyesült Államok állt az élére annak a nagyszabású össznyugati projektnek is, melynek hatására Oroszországot sújtja a legtöbb szankció a világon. Február 22-e előtt 2754 büntetőintézkedés volt érvényben Oroszországgal szemben, Irán ellen 3616, Szíria ellen 2608, Észak-Korea ellen pedig 2077. A szakadár népköztársaságok elismerésétől lapzártánkig Oroszország még 4321 korlátozást kapott a nyakába, így a verseny jó időre eldőlt. Az Egyesült Államok az EU-val együtt elsőként a hardveres és szoftveres csúcstechnológia oroszországi eladását tiltotta meg, majd szankciókat vezetett be az orosz központi bankkal szemben, megtiltotta saját pénzintézeteinek a vele való kereskedést, hogy a jegybank devizatartalékának eladásával többé ne tudja megvédeni a rubelt. Nem sokkal a háború kirobbanása után szankcionálták és a SWIFT nemzetközi fizetési rendszerről is levágták Oroszország tíz legnagyobb bankját, köztük a hazai piac nagyjából harmadát lefedő Sberbankot, jelentősen megnehezítették az amerikai cégeknek az Oroszországgal való kereskedelmet, és személyes szankciók alá vették az orosz elit több mint két tucat tagját.