Súlyos beismerést tett a francia lap: az újabb Oroszország elleni szankciókkal csak lejáratná magát a Nyugat
Gyakorlati hasznuk eddig se volt, a szigorúbb intézkedések pedig humanitárius katasztrófát okoznának, állította a Le Monde.
Ínség idején van igazán szükség arra, hogy másokért – és az általunk visszaépíteni kívánt zsidó-keresztény Nyugatért – tegyünk.
A most zajló geopolitikai történések során – a háborútól a járványon át a globális ellátórendszerek akadozásáig és a pénzügyi piacok hanyatlásáig – újra erősödik a nyomás az államok fölötti kormányzásra és a kollektív politikai válaszokra. Ebben a kontextusban a konzervatívok kihívása az, hogy biztosítsák: bármely koordinált válasz a globális eseményekre csakis független, szuverén államok együttműködésről szóló saját döntése nyomán szülessen – nem pedig a feléledt multilateralizmus és a megerősödött szupranacionális intézmények hatására.
Szögezzük le: az európai jobboldal – és még szélesebben, a nemzetközi konzervatív mozgalom – számos dilemmával szembesül. Ezek közül néhány ideologikus – speciális eszmékről vagy ügyekről szólnak, mint például a bevándorlás vagy az azonos neműek házassága –, mely témákról a konzervatívok eltérően gondolkodhatnak a különböző országokban.
Hogyan tudnak így a kritikus kérdésekről akár radikálisan eltérően gondolkodó konzervatív pártok koalíciót alkotni vagy partnerségre lépni? Ez természetesen az adott csoportok prioritásaitól függ – és e csoportoknak, ha tényleg konzervatívok, mindig az erkölcsileg jó választ kell keresniük. Ebből a szempontból a közéleti vallásosságról szóló viták vagy az integralista megközelítések iránti, újra fokozódó érdeklődés a lehető legjobban jön.
Ehhez hasonlóan a szabadpiaci eszméket és a régi „Reagan-konszenzust” érő, erősödő konzervatív kritikák is – amiket Donald Trump is képviselt – lenyűgöző vitákat eredményeznek. A jobboldal ma újragondolja, miként tekintsünk a piacok természetére és szerepére, ami azt ígéri, új megközelítések születhetnek a közös cselekvéseinkre.