A fajvédelemtől a nyilas börtönig

Éppen hetvenöt éve keserű elégtételt jelentő cikk látott napvilágot: elutasították a kegyelmi kérvényét a halálra ítélt csendőr főhadnagynak, aki minden bizonnyal felelős volt Lendvai István fajvédő író 1945. márciusi kivégzéséért. Lendvai, a két háború közötti magyar közélet mára méltatlanul elfeledett alakja inkább kerül elő a húszas évek során mutatott erős antiszemitizmusa miatt, mint tevékenységének másik fontos oldaláért. Náci- és nyilasellenes írásairól, melyek a fajvédelem egykori hazai képviselőjét nyilas börtönbe juttatták, az utókor megfeledkezett.

Míg Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékezetét – kellő torzítások után – kisajátította a szocialista történetírás, addig Lendvai örökségét elhallgatta. Hogy Lendvai ezzel jól járt vagy rosszul, nehéz kérdés, ám annyi biztos, hogy életútja értelmezhetetlen nyilasellenes publicisztikájának feltárása nélkül. Külön probléma, hogy fajvédő beszé­deit és cikkeit Lendvai gondosan publikálta, Nomád álnéven írt, náci- és nyilasellenes leveleiből viszont mindössze egy rövid válogatást adott ki 1942-ben. Pedig későbbi írásaiban a magyar függetlenséget, a polgári értékeket, de még egyes szociálisan érzékeny témákat is bátran felvállalt.