Hol vagytok, „gyermekvédők”?
Hová szívódott föl a sok, formatervezetten bazsalygó, Pressman pajtással csőröző trashceleb, amikor meló lenne?
Rendszerszintű változást sürget Sváb-Repponi Felícia, a Dominó Konzultációs Műhely alapítója. A jogász életcélját valósítja meg a gyermekvédelemben.
Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban
Mindig is érzékeny volt a segítségre szorulók problémáira Sváb-Repponi Felícia: amióta az eszét tudja, szociális pályára készült. A jogi egyetem alatt a gyermekvédelem több területén önkénteskedve tapasztalta meg a rendszer hiányosságait, némi szakmai gyakorlat után pedig jött a mély víz: a gyámhivatal, valamint a Dominó Konzultációs Műhely megalapítása.
Szexuális és fizikai abúzus, iskolai erőszak, extrém mértékű szegénység esetén kiemelés a családból – leginkább az ilyen és hasonló, a gyerekekre nézve legkiélezettebb helyzetek kerülnek a köztudatba a gyermekvédelem kapcsán. Felícia elmondása szerint Magyarországon a gyermek- védelem csak tűzoltásként működik, ezért minél hamarabb rendszerszintű változásra volna szükség. A gyerekeknek sokkal szerteágazóbb, többszintű segítségre volna szükségük, csakhogy erre az állami ellátórendszernek nincs kapacitása. Ez az oka, hogy nem foglalkoznak például olyan – egyébként rendkívül aktuális – kérdésekkel, mint hogy miként védjék meg magukat a kiskorúak az internetes zaklatástól, mi történik velük szüleik válása esetén, illetve milyen jogaik is vannak. Márpedig ezek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy egészségesen nőhessenek fel.
Mivel a gyerekek nem kapnak támpontokat, legtöbbször csak felnőttként, alapos terápiás munka után tudnak beszélni az őket ért szexuális abúzusokról vagy bántalmazásról. „Így volt az úszó Szilágyi Liliánával is, márpedig ő és a családja az iskolapéldája annak, hogyan működnek az abúzussal terhelt családok” – hangsúlyozza a szakértő. Mint kifejti, jobban benne kellene hogy legyen a köztudatban, milyen jelei vannak az egészségtelen családi mintáknak. Ám nemhogy a laikusok, sokszor az ezzel foglalkozó szakemberek sem ismerik fel a bántalmazás jeleit. Példaként említi azt az útmutatót, amelyet a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak, többek közt a gyámhivataloknak és a gyermekjóléti szolgálatoknak, az iskoláknak és a háziorvosoknak kell használniuk. „Ebben az olvasható, hogy a gyermekkori terhesség utalhat arra, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazzák – hoz fel egy abszurd példát. – Ezek csak a felszínt kapargatják.” És akkor nem beszéltünk a még nehezebben észrevehető lelki bántalmazásról, illetve arról sem, hogy miként vonják be az eljárásokba, miként hallgatják meg a gyermekeket.